7.részLevél a postaládában
Azok a bizonyos levelek. Emlékszem rá, hogy ültünk az asztalnál a teraszunkon Anitával és Kingával, és lapokra írtunk egymásnak leveleket, még a címüket is ráirták a borítékra, hogy majd ide küldjem a leveleket, amiket majd nekik írok. Én is leírtam a címemet nekik. Ők szlovákul, én magyarul. Mindig vártam, figyeltem a postaládánkat, hogy jött-e levél tőlük. Amikor itt voltak nyáron, kaptam leveleket, amiket még este írtak meg, be is dobták a postaládánkba és másnak reggel néztem meg. Jó volt egymásnak írogatni. Meg is van még a levél, amit ők írtak valahol talán. Emlékszem mielőtt jött a költözés napja akkor kaptam tőlük utoljára levelet, amiben le is írták, hogy elmennek, de majd találkozunk megint amikor erre járnak, meg persze jó volt megismerni, szép napokat töltöttünk el együtt, egy jó emlék marad és nem felejtenek el minket. Nem örültem annak , hogy elköltöznek innen, én nagyon szerettem volna még többször látni őket, több időt velük tölteni. Hiányoztak is utána nekem, rossz volt látni, hogy üres az udvar, nem hallom Harmatot átkiabálni, nem látom őket jönni, menni, egyszóval üressé vált a szomszédház. Persze jöttek új lakok, ők is ismerték Stefiéket, még rokona is volt Gabi Gergelynek, de tőlük sem halottam a későbbiekben Harmaték felől. Lehet a szülők döntöttek így, hogy jobb lesz a gyerekeknek, bár nem értem, hiszen csak szomszédok és ismerősök voltunk, hogy mért nem lehetett találkoznunk, néha- néha meglátogatni egymást. De még lehet úgy. Én középiskolás voltam, ők ovit kezdték, majd az iskolát. Ott új embereket ismertek meg, új szomszédokat. Más környezetben, másokkal teltek el a mindennapok nekik is és nekem is. Persze gyerekek továbbra is lettek az életembe rokonomék által, bővült a család, de őket nem felejtettem el.
8.részUtazás előtti készülődés
Egy nagy kamion állt be az utcába, hozták is a sok bútort, pakolták bele. Egész gyorsak voltak, még pár doboz, és készen is voltak. A kamion ajtaja bezárult, indulásra kész. Már indult is, fordult ki a kanyarban és már el is tűnt a láthatárból. Ezután Gergely állt be a kocsijával, még pár apróságot betettek a csomagtartóba, egy gyors elköszönés, mondták hova mennek, hogy hosszú lesz az út, egy csoport kép gyorsan, Stefi beszállt az autóba. Beültették Villőt a babaszállítóba, mellé beszállt Harmat is. Emlékszem behajoltam elköszönni, Harmat átölelt, Villő sírásba kezdett az utazás miatt. Majd én is sírtam, nagyon megrázó volt az a tudat, hogy elmennek és holnap már nem lesznek ott. Nehéz volt őket elengednem akkor. Attól a naptól kezdve vártam, hogy ismét lássam őket, hogy kapjak levelet tőlük. Egészen addig, még rá 2 évre meglátogatott Anita és Kinga. Ott álltak a kapunkban. Alig hittem el, hogy tényleg ők azok. Bejöttek, rögtön anya kérdezte őket Harmatékról, mondták hogy templomban vannak, ők nem jöttek velük. Nagyon jó érzés volt, hogy ismét láthattam őket, átbeszéltünk mindent, persze mondták akkor is majd ha erre járnak eljönnek. A középiskolát befejeztem, ezután Miskolcon folytattam tovább, ekkora már Harmaték is befejezték az ovit és iskolások lettek, nagyjából 2010-ben már 9 éves lett Harmat, második osztályos,vagy harmadikos talán. Villő pedig első osztályos lett. Ma már nagy lányok lettek, most 2021-ben már Harmat 20 éves, Villő pedig 18 éves nagylányokká váltak.
Kommentáld!