A RITH 5. részIdő sík
Már csak két napjuk maradt, hogy a szigetükön is helyreálljon a rend. A hajókról leszállva a varázslónép táborához mentek, ahol Kedo a varázslók vezére látta vendégül a hőseinket. A többiek a kísérőkkel visszatértek a vizsgálóba.-köszönöm nektek a segítségeteket és a bátorságotokat! Rendet teremtettetek a világunkban oly sok év után!- köszönte meg Yuno.- az idő kevés. Két nap maradt. - mondta Shal. - két nap. Most a mi világunkat mutatom meg nektek! Ez a nap erről fog szólni. - válaszolta Yuno.- ezek szerint ma itt maradunk. kell egy kis pihenő. - válaszolt Dalle.A pihenés egészen mást rejtet magában, mint azt elképzelték. A varázslóvilágban minden a varázslatról és a mágiáról szól. Yuno a leghatalmasabb mágus e világban most megmutatta a világukat úgy, ahogyan az az ő emlékezetében megmaradt. - gyertek az otthonomba. - mondta Yuno, beinvitálva magához a két utazót. Az otthona nem hétköznapi volt, A háza lábakon állt, mintha asztalláb lett volna, a formája, mint a gombafej, ablakai is kör alakúak voltak, színe fehér. A teteje olyan volt mint egy manó sapka, a vége lecsüngött. Csengő volt rajta.- hogy jutunk be a házba, hiszen lépcső sincsen. - vette észre Shal. - a válasz egyszerű. - mondta a varázsló, aki már vette is a pálcáját, a magasba emelte, valami fura varázslónyelven mondott egy varázslatot és egyszer csak lebegni kezdtek mindannyian .-el sem hiszem.- mondta Dalle.-lebegünk- mondta Shal mosollyal az arcán. Az ajtó kinyílt előttük, ők pedig bent is voltak a házban, ami belülről sokkal nagyobb volt, mint kintről. - üdvözöllek benneteket az otthonomban- mondta a varázsló. A házban csigalépcső kanyargott az emeletre. A földszint tágas volt, sehol egy asztal vagy szék. Egy nagy kútra hasonlító szerkezet állt a szoba közepén, ami teli volt vízzel.-gyertek, megmutatom nektek a merengőt!- mondta Yuno és odamentek a kúthoz mindannyian. -ez teli van vízzel.- állapította meg Shal.- miért hívják merengőnek?- tudakolta Dalle kíváncsian. -ez a kút a múltba és a jövőbe viszi a tudásra szomjazókat. - válaszolta, majd a kezével a víz felett körzött. Abban a pillanatban örvény keletkezett a nyugodt víz tükörben,. a varázsló eképpen folytatta:-ennek a kútnak a segítségével találtam rátok, innen tudtam, hogy ti lesztek a kiválasztottak. A tükrös szekrény is az én művem volt. -te varázsoltad el, és elrejtetted a kódot a hátlapján, hogy aki megtalálja ide jöhessen.- mondta Shal.- de nem akárkik. - mondta a varázsló. - a kút tudta, hogy Dalle lesz az aki megfejti a jelszót, te pedig Shal a kíváncsiságodnak, a bátorságodnak és a jó szívednek köszönheted, hogy ide jutottatok. A kút alakokat és egy világot jelenített meg, mint egy film, úgy pörögtek az események benne. - figyeljétek a szereplőket, ez a gyerekkorom. Ez pedig az a világ, ahogyan akkoriban volt. Élettel teli, vidám és boldog volt itt mindenki.- kik ezek melletted?- kérdi Shal.- ők a szüleim. Lin és Kei, a két fiatal pedig Kedo és Yan, a barátaim. Ilyen volta gyermekkorunk, gondtalan. A varázslóvilágban ragyogott a nap, virágok mindenfelé, a fák ontották magunkból a gyümölcsöket. A fű zöld volt, a folyó kanyargott a dombok mellett, halak úsztak benne. Az aribenek zavartalanul élték mindennapjaikat.- láthatjátok háborgásnak nyoma sincs. - mondta a varázsló, majd ismét kört rajzolt a víztükör felett. -de itt változott meg minden, a kárhozat jelent meg a semmiből, mint villámcsapás sújtott le az itt élőkre. Elsötétült az égbolt, zuhogott az eső. Az ayionok érezték, hogy ez nem egy egyszerű viharfelhő. Érezték, hogy hozott magával valami rosszat. Ez a valami pedig másnap kezdett megjelenni köztünk. - hogy vették észre a változást?- kérdi Dalle.- bántották egymást, eleinte csak lökdösődtek, aztán már lopni kezdtek, végül gyújtogattak mindent, ami az útjukba került. Ezt nem hagyhattuk, próbáltuk mágiával, de nem használt semmit se ellenük nem tudtunk tenni semmit. -ezért száműztétek őket?-nem volt más választásunk. A mi világunkat védőpajzzsal zártuk el tőlük. de a szabadon maradt területekre bejutottak, és raboltak, fosztogattak, öltek. Éjszaka tették mindezt. A napfényt kerülték. Sötét gonosz alakokká váltak. A varázskút volt az egyetlen erő amihez fordulhattam. Itt kerestem éjt nappallá téve a megoldást, mostanáig. - a szigeteteken is maradtak még xodok, őket mivel tudjuk majd összegyűjteni?- kérdi Shal.-az eddigi tudásotok itt kevés lesz, sokkal többen vannak, erősebbek, gyorsabban. A mágia segítségével lehetséges. A Rith erejével tudjuk megtisztítani az elméjüket. - a másik szigeten is ennek segitségével sikerül.- állapitotta meg Dalle.- igy van. most csatlakozik hozzátok két ayion is Kin és Yan . Ők ott voltak abban a világban, sok emlék van az emlékezetükben, ahogy a miénkben is. A ti gondolaitok, az ayionoké és a varázslóké együtt teremti meg a hipotézist. A sötét gondolatokat eltörölve jó emlékekkel a helyében. - akkor annyian kell lennünk, mint amennyi xod van még?- kérdi Shal.- igen. Az összefogásnak köszönhetően elegen leszünk hozzá. - válaszolt a varázsló. A mai nap még rejteget számotokra valamit még. Ahhoz, most itt kell hagynunk a merengőt. Gyertek utánam. - szólt a varázsló és már indult is ki, legyintett a pálcájával és lebegve már kinn is voltak. A varázsló most egy másik helyet mutatott meg Shalnak és Dallenak. Egy fához vezette őket, ami szintén varázslattal bírt. A fa hatalmas volt, a törzse széles, az ágai egymásba tekeredtek, végeik az ég felé néztek, csak a legtetején volt pár levél. A fa körül madara röpködtek, az ágak között volt a fészkük, mókusok is éltek rajta, apró bogarak és lepkék társaságában.- Ez a szent fa. -szólt a varázsló. - megérkeztünk.- ez a fa mire képes?- kérdi Shal ámulattal tekintve a hatalmas fára.-A szent fa választja ki, kiből lesz szent. Akit kiválaszt szentté válik, ő lesz a növények és állatok védőszentje. - Ahogyan te is az lettél Yuno, igaz, téged is a fa választott ki?- kérdezte Dalle.- igen, így történt. A szent föld védelmezője lettem ennek a fának köszönhetően. Az este közeledett. Az öt nap letelt. Reggel indulnak a vizsgálóba mindannyian.
A RITH 6. részFényesség
Másnap a vizsgálóban már folytak a munkálatok az ellenszer elkészítéséhez. A varázsló, a két főnössel az oldalán is megérkeztek a vizsgálóba. A csarnokban senki sem volt. Üres volt.- a termeikben vannak. -mondta a varázsló. - az ellenszerre szükség van?- kérdi Shal. - minden megtisztult és átváltozott ayion megkapja, hogy védve legyenek.- felelte Yuno. Kedo és Yan a két ayion jött ki az egyik teremből. Kezeikben ampullát tartva. - meg is vagyunk!- felelte Yan. Az ampullát átadták Yunonak, aki gyorsan egy injekciós tűt vett elő az egyik tárolóból. Átöntötte a szert, majd így szólt:- most minden egyes tűt megtöltenek az ellenszerrel, akkor a csarnokba jön mindenki.- utasította Kedót és Yant, aki már ment is szólni a többieknek.A csarnok lassan megtelt ayionokkal, aribenekkel, akik kört alkottam a csarnok belsején. Egy nagy kört ayionokkal, benne egy kisebb kört aribenekkel, majd a belsejében a varázsló és a két ember kapott helyet. A varázsló feltartotta varázsbotját, majd egy varázslatot mormolt. Fényesség keletkezett a csarnok tetején átjárva az épületet, elterülve a hatalmas égbolton, végig az egész szigeten. A gondolataikkal és emlékeikkel minden xodot megtisztítottak, akik visszanyerték régi alakjukat. A fényesség ahogy jött, úgy el is tűnt a hatalmas égbolton, helyette a nap sugaraival töltötte be az eget. Az ellenszerrel pedig sorra oltották a rég nem látott társaikat. A varázsló arcán látszott az öröm, aki feladatát teljesítve, hagyta el a csarnokot. Shal és Dalle utánna ment, hogy elköszönjenek újdonsült barátjuktól. - az út számomra itt véget ért! A világunkba a békét hoztátok el, most már ti is szentek lettetek. - felelte a varázsló búcsúzóul, és ment is tovább, míg eltűnt a szemük elől. Shal és Dalle meglepődött a varázsló szavain, de tudták, hogy immár ők is ide tartoznak, még ha el is kell hagyniuk ezt a világot, egy részük továbbra is itt marad. - Shal, hogy jutunk vissza a világunkba a varázsló nélkül?- kérdi Dalle. - csak találnunk kell egy tükröt!- mondta Shal határozottan. - a vizsgálóban láttam is egyet- mondta Dalle. A fal mellett volt, igaz nem szekrény, de tükör. - gyere menjünk haza. - felelte Shal és már indultak is be, hogy elköszönjenek a többiektől, akik nagyon hálásak voltak nekik. Búcsúzóul egy térképet kaptak, hogy mindig emlékezhessenek erre a világra. A tükör pedig ott várakozott, hogy kapuként szolgáljon a két szentté vált hősnek. A mondat igy kangzott:-CNKYZE zeyk.- mondták közösen. Hőseink pedig eltűntek a tükörben, ismét visszatérve a világukba. Visszatértek Shal otthonába. A sötét pincében találták magukat, szemben a tükrös szekrénnyel. - Shal, mi legyen a tükörrel, nem hagyhatjuk így?- kérdi Dalle. Shal a tökör hátuljához ment és észrvette, hogy az irás eltünt róla. -nézd Dalle nincs rajta az irás!- állapitotta meg Shal. -ez a varázsló volt. - mondta Dalle. - most már csak egy egyszerű tükrösszekrény. - a pincében nem porosodhat, fel visszük, jó lesz a a nappaliba. - mondta Shal elmosolyodva. Az életükbe visszatértek a hétköznapok . Egyszerű, szürke és átlagos lett. Dalle hazatért és földművelésbe kezdett. Shal pedig egy fát ültetett el, hogy mindig emlékezzen a varázsló világra, arra furcsa házra, a lebegésre és a merengőre. A szürke átlagos hétköznapok nem sokáig tartottak. Vendégek érkeztek hozzá látogatóba. Kopogás törte meg a csendet. Shal nyitott ajtót, és nem akart hinni a szemének. Ismerős alakok álltak vele szembe. Hétköznapi ruházatuk volt, az arcuk nagyon ismerős volt. Shal felismerte az alakokat és beinvitálta őket.
A RITH 7. részVisszatérés
A nem várt vendégek nem mások voltak, mint a varázslóvilágból Yunó és két társa Kedo és Yan. Hétköznapi öltözékükben alig lehetett megkülönböztetni őket az emberektől, de volt egy fura fény a szemeikben és a tekintetük is más milyen volt, volt benne valami magával ragadó, páratlan. A nappali kanapéján foglaltak helyet, Shal pedig teával kínálta őket. A vendégek elfogadták az innivalót, majd bele kezdtek mondandójukba, miért is látogatták meg a földön olyan különös barátjukat.- kedves Shal- kezdte a varázsló- annyi ideje már, hogy nálunk jártál, bizonyára már hallani vélsz felőlünk.- folytatta. - a viszontlátás nagy örömömre szolgál kedves Yunó. - mondta Shal. - a világunkban rend és békesség van, nyugalom és szeretet mindenfelé. Társaimmal úgy gondoltuk, hogy meghívunk téged és barátodat Dallet a most megrendezésre kerülő varázslófesztiválra. Tudod nagyon régóta nem volt mulatság a világunkban, de nektek köszönhetően ismét megrendezésre kerül ez az egy napos ünnepség. - a meghívást örömmel fogadom, eleget téve kérésednek, hamar felkeresem Dalle barátomat, hogy tudassam vele a hírt. Gyertek tartsatok velem otthonához, ő is biztosan ugyanilyen örömmel fogad majd benneteket. A varázsló két társával együtt elindult Shallal Dalle otthonához. Már estefelé járt az idő, az ablakon át kiszűrődő lámpák fénye tudata, hogy otthon találják őt. Ezért hát bekopogtak az ajtón, bentről kiszólt egy hang:- ki az?- kérdezte Dalle.- Jövök hamar. Az ajtó nyitódott és csodálattal vette észre, hogy ismerős alakok álltak vele szemben. Beengedte őket, ahogyan Shal is tette azt, majd neki is elmondták, miért vannak e világban. A hír hallatán Dalle is rábólintott, aki nagyon várta már, hogy részese lehessen ismét a kalandnak barátaival. A varázsló megnyitotta az átjárót a világukba, ők pedig átléptek rajta a varázslóvilágba, hogy részesei lehessenek az ünnepségnek, ahol színpompás lampionok sorakoztak, minden háznál ki volt egy téve, jelezve ezzel tiszteletüket a megmentőiknek. Az esteli csillagos égbolton ragyogtak a csillagok. Az ünnepség elkezdődött.- a világotok most szebb, mint azelőtt!- állapitotta meg Shal . - a lampionok csodálatosak.- nézte őket Dalle ámulattal. -ezek a lámpások a ti tiszteletekre vannak!- felelte a varázsló. -ezeket most éjfélkor felengedjük a csillagok közé, útnak erednek, jelezve a tiszteletünket és barátságunkat irántok.-nagyon megtisztelő, hogy igy emlékeztek meg rólunk és azokról a napokról. - válaszolt Shal. - ti nektek is jár egy-egy lámpás- nyújtotta át Yuno kezéből a két lámpást barátjainak. - mostantól titeket is várunk a mi világunkban, akkor jöttük amikor csak szeretnétek, az ajtóink mindig nyitva állnak előtetetek. Shal és Dalle örült a lehetőségnek, hogy ők is magasba engedhetnek egy- egy lámpást, ami őket szimbolizálja ebben a világban. Az ünnepség díszes felvonulással kezdődött, a varázslónép és az ayionok közösen vonultak fel színpompás karneváli jelmezeikben. A felvonulást mulatság, tánc és lakoma követte, amit a Szent fánál tartottak. Az éjfél egyre csak közeledett. A lámpásokat pedig feltartották a magasba. Az éjfélt egy fénycsóva jelezte, ami magasba kúszott az égbolton. A lámpásokat pedig elengedték. Azok pedig feljebb és feljebb szálltak a magasban, az égbolt telis teli lett velük, mint hatalmasra nőtt csillagok ragyogtak a messzeségben.- ez csodaszép!- monda Shal. - köszönöm nektek, hogy részt vettetek velünk az ünnepségen. Ettől a naptól kezdve minden éven megrendezésre kerül. - mondta a varázsló könnyekkel a szemeiben. Megölelte barátait és ismét átjárót nyitott az emberek világába. Shal és Dalle pedig átlépett rajta magunk mögött hagyva ezt a varázslatos világot.
A RITH 8. részBezárul a kör
Hazaérve hőseink a lámpásokat az asztalaikra tették az ágyuk mellé, hogy mindig szem előtt lehessenek. Elhatározták, hogy innentől kezdve ők is minden éven elmennek a varázslóvilágba ünnepelni barátaikkal, ahogy őket is meghívták magukhoz vendégségbe. Dallenak a kertészkedés lett a hobbija szabadidejében, Shal pedig a kikötőbe ment rakodómunkásnak. A hajók látványa mindig eszébe juttatta honnan is indult a kalandjuk, kikkel is találkoztak, mivel kellett szembenézniük és az érzést, hogy bátorságának és a jó szívének köszönhette, hogy ő is szent lehet. Az állatvilág mindig is közel állt a szívéhez, ezért alapítványokat kezdett támogatni, ahol sérült beteg állatokon segítenek. Dalle a természetjárásban és a kerti munkálatokban talált örömforrást. Egy vállalkozást indított, ahol mezőgazdasággal foglalkoznak, pékárukat készítenek, aminek ő lett az igazgatója. Barátja is van , hogy besegít neki a kenyérdagasztásnál, az elkészült termékek pedig a pékségekbe kerülnek, ahol az ő neve szerepel a pékárukon, termékei pedig alacsony áron kerülnek eladásra. . Tudja, hogy ez a vállalkozás sok szegény körülmények között élő családoknak ad élelmet az asztalára. Az üzemében pedig olyan embereket foglakoztat akiknek kevés a keresetük, így segíti a mindennapjaikat. A szívük mélyén érzik, hogy jobb emberekké váltak. Az emberek megsegitése pedig küldetés lett az életükben az emberek világában. Az átjáró mindig nyitva áll előttük bármikor láthatják barátaikat, mesélhetnek nekik élményeikről, eredményeikről. Elhatározták, hogy naplót írnak a hétköznapi életükről fényképekkel színesítve azt, hogy amikor a varázslóvilágban járnak elmesélhessék földi életük mindennapját, így mindig részesei lesznek az életüknek, egy láthatatlan szál ami soha nem szakad el, velük marad mindig.
Kommentáld!