Napi Ige és gondolat

*****

2012. december 29. szombat

***************************************************************

Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.  (2 Kor 10:17-18)

 Isten teremtette ezt a világot, így minden az övé benne. Nekem semmim nincs, amit ne az Úrtól kaptam volna. Tehát dicsekedni sincs jogom a birtokomban levő dolgokkal, mert tulajdonképpen nem az enyém, hanem sáfárságra, megőrzésre, tovább fejlesztésre adta nekem Istenem. A szellemiekkel sem dicsekedhetünk, mert Isten adta azt is kink-kinek az ő akarata szerint. Amit viszont ránk bízott Isten azt számon is kéri tőlünk. Ha valamit jól elvégeztünk, azért csak hálát adhatunk, hogy kaptunk hozzá erőt, bölcsességet, Emberileg is visszataszító az, ha valaki magát dicséri, magát helyezi előtérbe másokat eltiporva. A közmondás is kitér az ilyen emberre: öndicséret gyalázat. Bizony, maga ellen hívja ki az ilyen ember az ítéletet, megvetett lesz, hiszen a magát mások fölé helyező emberrel nem lehet mit kezdeni, elfordulnak tőle környezetében. A keresztyén pszichológus /Dr. Pálhegyi Ferenc/ ezt így fejezi ki: „aki maga körül forog, az maga marad”. Tehát önmérgezést követ el az az ember, aki folyton önmagával van elfoglalva, magát dicséri, mások érdemeit nem ismeri el... Pál nem akar mások tollával ékeskedni, hirdeti az evangéliumot, „de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek”/16. vers/.

Nekünk, ma élő embereknek is fontolóra kell vennünk, amit Pál ír, ha már minden áron dicsekedni akarunk és hála van a szívünkben, akkor elsősorban Istennek adjunk dicsőséget, várjuk meg, míg az Úr ajánl, mert csak ebben az esetben leszünk megbízhatóak, hitelesek. (Horváth Csaba)

***************************************************************

A nap gondolata:

 Talán úgy kellene élnünk – hiszen ki tudja, meddig élhetünk? – hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.

******************************************************

Imádság:

Istenem! Magamat dicsérgetni? Méltatlan dolog lenne tőlem, hiszen én, a teremtmény Téged, Teremtőmet kell, dicsőítselek. Igyekszem is megtenni: életemmel, tetteimmel, szavaimmal. Mindezzel nem magamra, hanem Rád szeretném felhívni a figyelmet. Ámen