Napi Ige és gondolat

*****

2012. december 20. csütörtök

***************************************************************

 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. (Lukács 1:68)

A mai Igében arról olvasunk, hogy Keresztelő János születése alkalmából Zakariásék házában találkoztak emberek. Szokás volt Izraelben is örvendezni egy újszülöttnek, a családoknak összejönni, meglátogatni a családot, ahol a gyermek születése történt. Az emberek úgy mentek oda találkozni egymással, mintha szokásos zsidó körülmetélkedési ünnepre mennének. S mivel esetükben egy idős házaspárnak adatott a gyermek, örömük még nagyobb volt, hogy Isten sok-sok idő után rájuk tekintett és születhetett gyermekük. Arra azonban nem gondoltak az oda érkezők, hogy ez az ünneplés kicsit más lesz. Eltérő attól, amit megszoktak. A Bibliából tudjuk, hogy Isten elkezdte munkáját ennek a családnak az életében. Még a gyermek születését megelőzően Zakariás papot a templomi szolgálata alatt megszólította Isten az Ő angyala által. Tervét közölte vele és mivel Zakariás hitetlenkedett, láttuk, hogy Isten terve attól maradéktalanul beteljesedett, és megszületett a megígért gyermek, de Zakariást azzal fedte meg az angyal, hogy a gyermek születéséig megnémult. A történet szerint egy néma apa várja a vendégeket, hogy találkozzanak végre és nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, milyen csodát is kezdett Isten közöttük. Az idős Zakariás kis táblára írt mindent, mióta megnémult. S mikor a gyermek nevét kérdezik, és várják, hogy apjához hasonlóan Zakariásnak hívják, e kis táblára írva meglepő kijelentést tesz: János legyen a neve. Akik találkozni szerettek volna velük, mindenre számítottak, csak erre nem. Akkoriban nagyon erős volt az a hagyomány, hogy a fiúgyermekeknek apjuk nevét kell tovább vinniük, ami Zakariás agg korára nézve még inkább elvárható lett volna.

Természetesen azért volt ez, mert Isten terve érvényesült. A Jelenések könyvében olvashatjuk, hogy „adok nekik új nevet.” A névadás Isten számára mindig egy lehetőség volt, hogy valakinek az életét mássá formálja. Így lett a halász Simonból, Péter, a tanítvány és a keresztyéneket üldöző Saulból Pál apostol. S így van jelentősége itt a János névnek, ami annyit tesz: „Isten megkegyelmezett.” Mert nemcsak ezek a szomszédok látogatták meg ismerőseiket, hanem azt olvassuk a Zakariás hálaénekében: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.” Tehát Zakariásék otthonában nem más, mint a mindenható Isten akart találkozni népével. Az emberek egy átlagos összejövetelen voltak, de Isten melléjük szegődött és meglátogatta üzenetével őket: érkezik a Megváltó, a Szabadító. Ennek lett e gyermek előhírnöke.  Így szegődött oda Jézus az emmausi tanítványokhoz az úton, ami nyomán találkozást készített, és hisszük, hogy így akar napjainkban is mellénk szegődni, velünk jönni az úton, hogy ne legyünk egyedül. (Berencsi Balázs)

***************************************************************

A nap gondolata:

A föld gyorsan lakhatatlanná válna, ha az emberek nem tennék meg udvariasságból azt, amit szeretetből képtelenek megtenni. És megfordítva: a világ csaknem tökéletes lenne, ha mindenkinek sikerülne szeretetből megtennie azt, amit csak udvariasságból tesz meg.

******************************************************

Imádság:

Találkozni Veled Uram, fantasztikus élmény. Add, hogy keressem a Veled való közösséget és annak áldásait megoszthassam embertársaimmal! Ámen