“Kérem, kérem, kérem bíró Úr!”

Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?  (Lukács 18:8)

Ez a példázat nem Isten pontos összevetése az igazságtalan bíróval, amely azt tanítaná nekünk, hogy addig kellene Istent gyötörnünk, amíg végül kimerül és megadja a kérésünket. Inkább arról van szó, hogy Jézus egyszerűen szembeállította Isten hajlandóságát, hogy imáinkat megválaszolja a hamis bíró vonakodásával. A példázat kontrasztot mutat, nem pedig hasonlóságot.

Nemcsak egy olyan Istenünk van, aki igazságos Bíró, aki gyorsan elégtételt szerez a választottak számára, de Jézusunk is van, aki Szószólónk és ügyvédünk. Mindig közbenjár értünk. Ellenségünk (az ördög) azonban folyamatosan vádol bennünket és torz módon mutatja be Istent (a Bírót) számunkra. Ez arra késztethet bennünket, hogy feladjuk és még csak ne is említsük ügyünket Istennél, mivel kételkedünk abban, hogy Ő válaszol nekünk.

Jézus kijelentette, Atyánk nem egy igazságtalan bíró, akire nyomást kell gyakorolni, hogy jót cselekedjen. Sokszor nagyobb hitet vetünk az emberekbe és abba, hogy ők nagyobb hajlandósággal bírnak a jó meg cselekvésében, mint Isten. Sátán csapott be bennünket azzal, hogy Isten nem hajlandó megválaszolni az imáinkat, Jézus pedig ezt a csalást leplezte le a példázatban. Arra bátorított bennünket, hogy imádkozzunk Istenhez, és ne kételkedjünk a hajlandóságában, hogy  megválaszolja-e a kéréseinket. Nem egy jó teológia az, hogy Istent gyötörnünk kell, hogy végül beadja a derekát a nyomásunk alatt.

Az özvegyasszony cselekedete igazán dicséretes volt. Tudta, hogy mi az ő jogos tulajdona, és elutasította még a gondolatát is annak, hogy a válasz nem lesz. Ha ennyire biztos és eltökélt lehetsz az igazságtalan emberekkel szemben, akkor mennyivel inkább biztosabb lehetsz hűséges Atyádban az ördög akadályozása ellenére is. Biztos lehetsz benne, hogy ma is minden esetben kiáll érted!

Andrew Wommack