Csipkerózsa, Gyepürózsa, Vadrózsa
vagy más néven a Csipkebogyó
– Rosa canina A vadrózsa Perzsiából származó, gyógyhatású
fűszernövény. Szárazabb területeken, erdőszéleken
és cserjésekben gyakran találkozhatunk
vele. Inkább mészkedvelő, fényigényes. Rendszerint
csak 1-3 m magasra nő. Tavasszal fehér, de
ró-zsaszínnel bemosott virágaival, ősszel áltermésének
égőpiros színével hívja fel magára a figyelmünket.A csipkebogyó az első őszi fagyok
idején érik be. A termés színe változó,
de általában elmondható, hogy a narancssárga
színű még nem egészen
érett, míg a sötét mélyvörös már
túlérett. Jóllehet a túlérett bogyó édes,
C-vitamin tartalmának nagy része
ekkorra elvész.
A csipkebogyót akkor szedjük, ha
már a dér megcsípte és puhulni, ráncosodni
kezd. Legjobb, ha magunk
szedjük, méghozzá olyan helyről,
amit nem érint az autóforgalom; az
utak mellett található bokrok termése
ugyanis rendkívül szennyezett és
minden gyógyhatásával összevetve
is többet árt, mint használ.
Kiváló vitaminforrás, 100 g friss
csipkebogyóhús 400 mg C-vitamint
tartalmaz, amely a citroménak tízszerese.
A C-vitamin részt vesz az
oxidációs folyamatok szabályozásában,
erősíti a vérerek falát, szilárdítja
a kötőszövetet, fokozza a szervezet
védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel,
betegségekkel szemben.
Megelőzésként segíti a csontok erősödését,
szilárdságát és a csontképződést.
Fokozott C-vitamin-bevitel szükséges
testi-lelki megterhelés, szoptatás
idején, de szükséges a tavaszi
fáradtság, járványveszély idején is.
A csipkebogyóban található C-vitamin
jótékonyan hat az emésztésre és
vesekő- vesehomok képződés esetén
enyhe vízhajtóként kedvező hatású
lehet. Meg kell említenünk a bogyó
jelentős A-, B-, K-vitamin tartalmát,
és érdemes tudnunk vas, magnézium
és nagy mennyiségű flavonoid tartalmáról
is!
A csipkebogyó tápértéke is akkor a
legmagasabb, ha leszedése után azonnal
felhasználjuk. Csipkebogyótea
készítéséhez a kocsánynál vágjuk le
a termést, vágjuk félbe, majd távolítsuk
el a magokat és a szőrös magbelet.
Apró csipkebogyó esetén ez eléggé
fárasztó munka lehet, ezért érdemes a
legkisebbeket gyümölcslekvárnak félretennünk.
Ezeket nem kell kimagoznunk
vagy kivájnunk.
Virágának illatos szirmai salátákba,
pitékbe valók. Szörpöt, ecetet, édességeket
ízesíthetünk vele.
Gyümölcse, a csipkebogyó sokféleképpen
felhasználható: a belső tüskés
magoktól megtisztítva és szárítva
gyógytea, de gyógybor, szörp és hecsedli
lekvár készítésére is használjuk.
A csipkebogyóból hideg eljárással készített
italok nagyon sok C-vitamint
tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával
a szervezet ellenálló képességét
növelik. Alkalmas még saláták,
gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólék
készítésére.
Csipkebogyólekvár
más néven a hecsedli
3-4 liter csipkebogyót megtisztítunk
úgy, hogy mindkét végét lecsípjük,
megmossuk, majd annyi vízben,
amennyi épp ellepi, puhára főzzük.
Átpasszírozzuk, s ami átfolyt a
passzírozón, azt sűrű szőrszitán
gumikesztyűben – mert nagyon szúr
– még egyszer átpasszírozzuk. Az így
kapott levet addig főzzük, míg lekvár
sűrűségű nem lesz. Akkor adunk
hozzá 2/3-nyi cukrot, minden kilóhoz
60-70 dekát. Ezzel együtt már csak
kis ideig főzzük. Üvegekbe töltjük,
celofánnal lekötjük, és száraz dunsztban
hagyjuk kihűlni.
Tea
A szárított csipkebogyót főként
teaként ill. teakeverékekben
használjuk. Nagyon fontos, hogy
a csipkebogyót soha nem szabad
leforrázni. Ahhoz, hogy C-vitamin
tartalma a legjobban érvényesüljön,
előző este kell beáztatni a bogyókat
meleg, de nem forró vízbe. Másnapra
lesz kész a tea; meglangyosítható,
megmelegíthető, de felforralni tilos.

flavin7.wellnexpress@gmail.com
http://flavin7.com/vitaminter