Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Egy gyengélkedő öregember elment a fiához és a menyéhez, illetve a 4 éves kisfiú unokájához lakni. Az öregember reszketett, a szemei homályosodtak, és a lépései is ingadoztak már. A család együtt evett az ebédlő asztalnál, azonban az idősödő nagypapának a remegő keze és gyengülő látása az evést megnehezítette.
Így a zöldborsók legurultak a kanálról a földre. Vagy amikor megfogta a poharat, a tej kiömlött az asztalterítőre. A fia meg a menye mérgesek lettek a rendetlenség miatt. Nekünk valamit csinálni, kell a nagypapával, mondta egy alkalommal a fia. Elegem van a kiömlött tejekből, zajos evésből, és a földre szóródott ételből így a férj és a feleség felállított egy kis asztalt a sarokban.
A nagypapa ezentúl ott ült egyedül, míg a többi családtag élvezte az ebédet az asztalnál. Csakhogy azóta a nagypapa eltörött egy-két tányért, így az étele ki lett adva egy fatányérba. Mikor a család néha a nagypapa felé pillantott, könnyek csillogtak a nagypapa szemében, ahogy ott ült magányosan a sarokban.
A szavak amit ő ezek után is kapott a házaspártól, mindig csak erős dorgálások voltak csupán, mikor leejtette, a villáját vagy kiborította az ételét.
A négy éves gyerek az csak csendben figyelte mind ezt. Egy este vacsora előtt az apa észrevette, hogy a fia játszik a földön fadarabokkal. Kérdezte gyermekét kedvesen: Min dolgozol gyermekem? A kisfiú ugyanolyan barátságosan vágta rá a feleletét: Ó, csinálok kis fatányérokat neked meg a mamának, hogy ebből egyétek az ételt, mikor felnövök és a 4 éves gyerek mosolyogva folytatta buzgón tovább a munkáját. Ezek a szavak megragadták, a szülők figyelmét és elgondolkodtak a történteken. Aztán csak könnyek kezdtek folyni a szemeikből.
Nem hangzott el egy szó sem, de mind a kettő tudta hogy mit kell tenni.
Az este a férj megfogta a nagypapa kezét, és nagyon gyengéden oda vezette őt a családi ebédlőasztalhoz. Ezek után a nagypapa a hátra levő napjain minden evést ott evett a családdal együtt a családi asztalnál. Valami oknál fogva a férjet meg a feleséget nem érdekelte többet, hogy leesett egy villa, vagy a tej kiömlik, vagy éppen az étel bepiszkította a tiszta asztalterítőt.

Címkék: tanulságos történet

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu