Szilveszter napja van. Ma talán mindenkivel lehet beszélgetni. Nem a karácsonyról, hogy ki mit kapott és adott és dejó , hogy vége van!

A szomszédasszony lassan lépeget le a lépcsőkön ,szája elé teszi az ujját , megáll előttem és halkan mond valamit.

-  Ne hallják mások? Igaz? - kérdezem vidáman.

Bólint, és fájdalmas grimasszal  belekezd mondanivalójába. Figyelek, de nem értem, hogy mit mond. Még jobban figyelek és közelebb hajolok.

Suttog és  sóhajt. Széttárja a kezét, kérdőn néz rám.Egy szót sem értek abból amit mond. Zavaromban bólintok. Megnyugszik és folytatja. Továbbra sem értem, de nem szeretném ha megtudná.

 - Ne törődjön vele! Az ember nem vehet mindent a szivére.-mondom és azt gondolom, hogy talán jót mondtam. Passzolhat, mert folytatja.Igy beszélgetünk egy darabig.Aztán látom , hogy dühös.

-Ne mérgelődjön, ma Szilverszter van, vidámnak kell lennünk!

Tudja mit mondott az egyszeri ember? Fel a fejjel, semmi remény! - mondom nevetve. Mosolyog. /Hála istennek!/

- Boldog Új Évet!

Csak tudnám, hogy mit mondott?! Újabb problémám van.  2010-ben el kell mennem a fülészetre,