Megszülettél, mint mások.
Apró szíved üteme elindult,
S benned véreddel fürdik.
Nőttél,mint új tövisen a rózsa,
S elmédet a tudás körbe fonta.
Éveken átlovagolva, könnyekkel birkózva,
Mosolyt néha eltitkolva,
Elaludt megannyi gyertya fénye,
Átölelted magad körül a csendet.
Szemedben mindig a szeretet fénylett.
Nem válogattál, sem a múlt időben
Sem a mostani térben.
Mindig önmagad voltál forró szeretetben.
Az út ahol jársz, végtelen,
Úgy ahogy van, porosan, vizesen.
S ha látsz egy fát, eldőlve az úton,
Vagy egy pávát sétálni rajta,
Hogy érdemes volt megszületned,
A fa susogja, a páva rikoltja
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!