Szóval...eljön mki életében egyszer egy olyan időszak, amikor önhibáján kívül, nemtetszése ellenére történnek vele olyan dolgok, miket legszívesebben egy borult elméjű tömeggyilkosnak nem kívánna. Viszont akinek van egy kis élniakarás a lelke mélyén, még ilyenkor is tud örülni...egész éves nyaralás, fizetnek érte, oda megyek, ahova akarok, a körülményektől eltekintve szabad vagyok, bár nem 100% az öröm, még mindig jobb erre kényszerítve élni, mint bebörtönözni magunk bármilyen skatulyába, elhinni, hogy vannak korlátaink..kicsit örüljünk, hogy élünk:)