Kaptam 2009. szeptember 25-én a barátaimtól egy macskalányt.  Az indokolásban az szerepelt, hogy szerintük a macska rám "hasonlít", öntudatos, kemény és eleven. Először meghökkentem, hogy ezt hogy, de mivel alapból imádom a macskákat, így kíváncsi voltam nagyon. Az a félelmem, hogy ha az enyém lesz, akkor egy belvárosi - jó, nem kicsi - lakásban mit csinálhat egy kis jószág, az gondot okozott. Ám meggyőztek, hogy másoknak is ott él, és remekül el lesz majd, csak törődjek vele.

Amikor legelőször megláttam a fotón az alom cicáit, kívántam, hogy a nekem szánt cirmos legyen. Fekete-fehér és fehér cicusokat láttam különböző cirmos foltokkal, kettőt kivéve. Az egyik erőteljes, teljesen cirmos volt, a másiknak cirmos volt teljesen a fejecskéje és a háta,  a teste többi része fehér, szép  fehér harisnyákkal. Ez kis szerénynek,  ám  fürge tekintetűnek  látszott, s ez volt, ami  legelőször  feltűnt. 

Amikor aztán elmentem megnézni  - előtte a barátnőm bevásároltatott mindent, ami kell - aztán kiderült, hogy az általam kinézett nekem van szánva. Ezt jó jelnek vettem, ugyanakkor  - magam se értem - olyan elfogódott lettem,  szinte zavarban voltam...:) Na, de a macsek nem zavartatta magát,  a lábam körül egyet került, meg még egyet, aztán felemeltem, dorombolt nagyon, s a tenyeremben  összegömbölyödött, mivel akkora volt 10 hetesen, hogy el is fért. Aztán bátortalanul, de kihúzta magát, rám nézett, aztán megint összegömbölyödött. Majd újra kihúzta magát, immár magabiztosabban, és onnantól fogva a tenyeremben akart maradni,  az  anyjától búcsúztatva tettem csak le...A család tagjai, akié volt, ledöbbenve néztek minket...Én magam is mosolygok azóta is ezen...

A szállítódobozba simán belement.  Mielőtt a kocsiba tettem volna, a szállítódoboz rácsa mögött rendkívül fegyelmezetten, de kíváncsian ült (elülső lábait keresztbetéve, ahogy azóta is így ül), ránéztem  magamba  azt gondolva, hogy biztos ezt akarom? S vajon ő is? Ezt a gondolatot, mintha kitalálta volna, a szemembe nézve kihúzta magát és felült,  kicsit elfordította a fejét, s csak nézett , de állta a tekintetem...

Nos, ott eldőlt, s azóta is  nap mint nap kiderül,  hogy tényleg nekem van kitalálva...:)