Színész-vallomások Megszólal: Galkó Balázs, Börcsök Enikő, Ónodi Eszter, Bóna János, Györgyi Anna, Takács Kati, Balog Judit, Hevér Gábor, Tóth József, Margitai Ági, Für Anikó, Székhelyi József, Láng Annamária, Csákányi Eszter, Pelsőczy Réka, Botos Éva, Kecskés Karina, Kálloy Molnár Péter, Rába Roland, Gyabronka József, Rudolf Péter, Pokorny Lia, Csányi Sándor, Elek Ferenc, Szanitter Dávid, Koltai Róbert, Szabó Győző, Fodor Tamás, Tordai Teri, Pálfi Kata, Kovács Patrícia, Zámbori Soma, Nyakó Juli, Scherer Péter, Sárosdi Lilla, Lázár Kati, Szabados Mihály, Fesztbaum Béla, Für Anikó, Rába Roland, Hegyi Barbara, Fodor Annamária, Szalontay Tünde, Fenyő Iván, Létay Dóra, Esztergályos Cecília, Rudolf Péter Parti Nóra, Bálint András és Bácskai Juli

Galkó Balázs ☼  Színház, ahol minden pillanatban minden érzékszervemmel arra figyelnem, ami történik a partneremmel, a partneremben, és ami történik velem.                 Színház, ahol nagyon kevés a „mintha”, ahol nem írják meg előre, mikor, hová menjek, hová nézzek, üljek, álljak, és mit mondjak.

☼ Börcsök Enikő Fontos élmény számomra, hogy a Pszichoszínház hatására

      én magam is változom, változik az életem.

☼ Ónodi Eszter Két dolog miatt szeretem. Egyrészt azt hiszem minden színész számára nagy öröm az improvizálás, főleg, ha ennyire szabad és felelőtlen lehet. De talán még ennél is különösebb az, ahogy a játék során szép lassan felcserélődnek a szerepek: az - első látásra tartózkodó, szemérmes, kívülálló - nézők hogyan „engednek fel” s válnak az előadás igazi főszereplőivé.      

Bóna János, aki közbehegedül:

☼  Minden forgatókönyv születésénél jelen vagyok. Kiválasztom a hozzáillő zenét, jelenetenként elképzelem, milyen hangulatot kell majd „közbehegedülnöm”. Nagyon kell koncentrálni és minden pillanatban készen állni, hogy egy-egy hanggal aláfessem, vagy továbblendítsem az előadást. Mindig másképp lesz minden, és mindig nagyon élvezem!

Györgyi Anna  ☼ A sokszor próbált jelenetek után ez olyan jó volt a lelkemnek! Féltem az ismeretlen helyzettől, de azt hiszem, olyan voltam, mint egy gyerek játék közben, utána pedig felszabadult lettem. Nyitottság és szeretet kell a partner iránt. Jó lenne többször improvizálni.  

Takács Kati ☼ Fölszabadító erő a színész számára, hogy önmaga fogalmazhatja meg a szerepet. Belső erőket mozgósít, ösztönöket. Nem érek rá gondolkodni, hogy „jó leszek-e vagy nem?”, mert máris kijött belőlem egy mondat,  és mindegyik után jön még egy következő.          Vérfrissítés a színésznek. Sűrített próbafolyamat.

☼ Miért éreztem jól magam? Mert nem unalmas! Egyszeri. Nem kell tucatszor mondani ugyanazt a szöveget, és persze nem is lehet. Malacka (Balog Judit)

☼ Hevér Gábor   Fél 10-kor még fogalmunk sincs, mi lesz velünk negyed 11-kor. Ez jó!  Nincs kecmec. Ha rosszak vagyunk, egyből kiderül, ismételni nem lehet.

Ilyenkor be kell mondani, hogy „hű, de rossz volt!” –és a közönség megbocsát.

☼ Tóth József   Hát, azért jó ezt játszani, mert nem kell játszani! Világéletemben szerettem improvizálni. Az is jó, hogy tudom, mire fut ki a jelenet, de nagyon kell figyelni a partnerre, mert pillanatonként változik a kapcsolat, nem tudjuk, hogyan jutunk el odáig, amit befejezésként elképzeltünk. Érdekes társasjáték.

☼ Margitai Ági   Előtte nagy az izgalom. De ez az igazi tréning a színésznek! Érzem előadás közben, ahogy pörög-kattog az agyam. Nagyon elfáradok, de máskor is vállalom, mert nagyon jó csinálni.  Napokig arra gondoltam, hogy megleptem saját magamat! Ezt is tudom!                                   Maga az improvizálás valójában az egymásra figyelésről szól, alkalmazkodsz a másikhoz a színpadon.  

☼ Für Anikó  Nagyon jó volt beugrani, minden a szívemből jött, amit csináltam.                                                

Az egészet jó ötletnek tartom, olyan friss és üde az egész, egy új színfolt a színházi életben, amilyen még nem volt.

☼ Székhelyi József Improvizálni kéjes. Ez egyben szakmai és világnézeti kérdés is. Mindaddig, míg lesz Lélek és Teátrum, addig a Pszichoszínház is létezhet.                                       Akár velem is -
szívből, szívesen.

☼ Láng Annamária Kiszolgáltatott helyzet, nem tudom, mi fog történni. Másrészt nagy a színész szabadsága. Mivel ez teljes improvizáció, az ember kénytelen a saját életéből hozni példákat. A hagyományos színházban? Egy-egy szerep elemzésénél is magunkról beszélünk. A próbafolyamat egyben terápia is. Itt a Pszichoszínházban legalább megtanulom a kérdéseket föltenni. Néha olyan, mintha mi magunk ülnénk pszichológusnál.

Nagyon jó volt nekem például Galkó Balázzsal játszani, aki más generáció, más életstílus, és mégis együttműködtünk. Vagy Elek Ferivel, amikor egy portásnőt kellett játszanom, másképp képzeltem a figurát, amíg Juli nem adta oda a sötét szemüveget, fehér kesztyűt és a névjegyet –stop táblával -, akkor megszületett a hangom és a szókincsem is hozzá. 

☼ Csákányi Eszter   Egy igazi színész folyton elemez, figyel és megold. Magamat bocsátom áruba, meg kell tanulnom a problémáimat megoldani.
 

☼ Pelsőczy Réka   Nagyon jól éreztem magam, igazi jó élmény volt, bár több kollégám, dicsérte, én mégis fenntartásokkal voltam egészen addig, amíg el nem kezdtük... A közönség közvetlensége, és együttműködése teljesen váratlan és jó volt, nem gondoltam, hogy ilyen nyitottak a színházba járók, ez többi munkámra nézve is inspiráló és bíztató. Van kinek játszani, vannak még igazi problémákkal foglalkozó, gondolkodó emberek, őszintén szólva, néha már nagyon elbizonytalanodom ezzel kapcsolatban.

Az is jó hogy olyan emberrel játszhattam együtt, akit nem is ismertem, nem tudtam mit lép, így én is néha nézővé váltam! Szívesen kipróbálnék egyszer egy egészen más, introveltáltabb karaktert, mint amilyen én vagyok! Nem biztos, hogy sikerülne! Köszönöm!

☼ Botos Éva   Ritkán van alkalmam improvizálni nézők előtt. Először félelmetesnek tűnt a feladat, utólag nagyon örülök, hogy részt vehettem benne. Különleges élmény volt a közönség azonnal reakciója és Hannus Zoli, mert még nem dolgoztunk soha együtt!

☼ Kecskés Karina   Azért volt  különleges élmény a Pszichoszínházban játszani, mert egyrészt a kitalált szituáció és benne a szerepem –bár hétköznapi és ismerős volt-, mégis számomra is megválaszolatlan kérdéseket rejtett magában. Utólag jó volt ezekbe a problémákba belebújni és ezáltal a saját bőrömön  megtapasztalni. Egyszerre kívül-belül lenni. Az életben erre a színpadon kívül nem adódik lehetőség. A másik nagyszerű felismerés a nézőkkel kapcsolatos, akik bátran, őszintén nyilvánítottak véleményt a látottakkal és a saját életükkel kapcsolatban. Rettentő sokat tanultam belőle a saját rigolyáimról és a hibáimról is. Köszönöm.

☼  Kálloy Molnár Péter  Pszichoszínház – elvállalni könnyű, nagyszerűek az alkotótársak, kecsegtető az improvizálás lehetősége és hogy nem kell szöveget tanulni. A megvalósítás napja a jeges rémületé: nem tanultam szöveget! Mintha az embernek úgy lenne premiere, hogy másfél hónap alatt egy szót se tanult meg a szövegéből és most orvul beültek a nézők, hogy végighallgassák, mit nem tud. Lázálmomban volt ilyen érzésem utoljára. Aztán elkezdődik. Aztán bejön az első poén, aztán egyre magabiztosabban, felszabadultabban, magától értetődőbben hömpölyög tovább. Aztán igazi színházzá lesz. Pszichoszínházzá. Köszönöm Juli!

.

☼ Rába Roland

Amikor Bácskai Juli felkért, hogy vegyek részt a Pszichoszínházban egy improvizációs játékban, megrémültem. Szeretek improvizálni, ráadásul a helyszín is izgalmasnak tűnt: a Szigeten játszani különleges. Amikor megtudtam, hogy Börcsök Enikő lesz a partnerem, akkor elmosolyodtam és megnyugodtam, ő legjobb színészek egyike. Elérkezett a „munka”, elkezdődött a játék, természetesen begörcsöltem, kicsit megnémultam, izzadtam, aztán hozzámért Enikő, a szemébe néztem és megnyugodtam. Csak rá emlékszem az egészből igazán. Egy szerelmespár életéről improvizáltunk gyerekkortól felnőtt korig. Én tényleg beleszerettem, annyira finom, érzéki és közben határozott és kemény, olyan partner, aki figyel a másikra.     Sose mondtam el ezt így neki. Nem szeretek rajongani, szerintem nincs is szüksége rá.

Köszönet Julinak, hogy kitalálta ezt a szereposztást és ezt a történetet. Aki szereti a színházat, tanácsolom, nézze ezeket az előadásokat. A játék garantált.

☼ Rudolf Péter Én mindig szerettem improvizálni, van előzménye az életemben. Bácskai Juli Pszichoszínházában az volt a fantasztikus, hogy eljátszottuk az előadást és utána ilyen nyílt, őszinte beszélgetést kerekített a nézőkkel. Nagyon hiányoznak a közösségi helyszínek. Most bebizonyosodott, hogy még szükség van a beszélgetésre, nekem ezért is nagy élmény volt!

☼ Gyabronka József  Nagy stressz volt!  Lehet, hogy más alkatom van, de nekem hiányérzetem van, hogy mit lehetne, mit kellett volna, mit lehetett volna másképp. Nyugodt, jó állapot kell ehhez!

☼ Pokorny Lia  Először azt gondoltam, ez képtelenség! Nem megy! Akkora para, hogy nem bírom! Juli bíztatott, ő tudja, hogy akit kiválaszt, az jó is lesz. Amikor jött a közönség, attól féltem, hogy meg se tudok szólalni. De elkezdődött és akkora felszabadulást éltem át Tóth Jocó mellett, csak jöttek a gondolatok! Hevér Gáborral katartikus volt játszani, egy jelentben az apám volt, és én igazán féltem tőle, igazi könnyekkel sírtam! Fontos dolog lett az életemben a Pszichoszínház.

A (Csányi) Sanyival játszani érdekes volt. Sokkal többet tudok róla, mint más kollégáról, élvezetes improvizálni vele is, de jobban kontrolláltam magamat. Védem a közös magánéletünket. Ezért is nevettünk közben is egymáson és magunkon.

☼ Csányi Sándor    Nagyon hasonlít az improvizálás a filmezéshez. Ez nem olyan, mint egy hagyományos színházi este, hiszen itt szinte semmit nem tudunk előre.

Két dologba lehet kapaszkodni az egyik a partner, a másik, pedig az intuíció, hogy hátha meghalljuk, mit súg az adott pillanat, persze legjobb, ha mindketten ugyanazt a „hangot” halljuk. 

☼ Elek Ferenc  Kell az agyunknak ez a tréning! Minden előadáson volt egy-két olyan perc, ami nagyon megszületett, nagyon ott volt. Aztán jönnek tovább a mondatok, egy-egy gesztus, amitől élővé válik. Jó az értelmes nézők beszélgetését hallgatni. Lelkesítő, amikor ugyanazt látják az előadásban, amit mi megbeszéltünk előre. Pécsett például a terror napján ők fogalmazták meg, hogy az előadásban egyik szereplő adta a másiknak az agresszióját, mindenki máson töltötte ki a haragját.

Szóval, akkor jól játszottuk el. Nagyon jó olyan szeretett színészkollégákkal játszani, akik más társulathoz kerültek.

Újabb előadás után: nagyon szabadnak éreztem magam! Kell ez a repülés. Köszönöm!

☼ Szanitter Dávid  Először el sem tudtam képzelni, mi lesz itt. Én szeretek próbálni, szeretem a folyamatot, ahogyan kialakul a szerep, készülni, gondolkodni, kísérletezni. És nem szeretem a színházban a meglepetéseket! Itt meg folyton készenléti állapot van. Fárasztóbb, de élvezetes és a közönségnek is mindig tetszett. ☼ Örömmel vettem részt újabb Pszichoszínházi együttleledzésben! Puszi Szanitter Dávid

►Riport Szanitter Dáviddal

Azt mondod, hogy a sorozat egyfajta kaland is, kipróbálni mást, mint a kőszínház. Ilyesmi vezérelt a Pszichoszínházhoz is?

Az ilyen előadások előtt három napig nem alszom. Annyira rettegek. Az előadás előtt egy héttel megkapom a forgatókönyvet, amiből megtudom, hogy kivel fogok játszani, és amiben minden jelenettel kapcsolatban leírtak két mondatot: milyen szerepben jövök be, és hova fut ki a történet. Bácskai Júlia ezt úgy találta ki, hogy az előadás előtt két órával találkozunk először. Akkor kezdünk el beszélgetni, ötletelni. Ilyenkor olyan emberekkel dolgozunk együtt, akikkel amúgy még nem játszottunk. Iszonyú izgalmas.

Hogyan képzeljünk el egy ilyen előadást?

Ketten játsszuk. Mindig van egy főszereplő, a másik színész pedig a többieket személyesíti meg. A Pszichoszínház vezetője, Bácskai Júlia pszichológus, aki szabad szóművesnek nevezi magát, bejön, köszönti a nézőket, két-három mondatban felvázolja, ki a mai főhős: mondjuk egy 26 éves kertészmérnök. Behív, leültet, és beszélgetni kezd velem, mint 26 éves kertészmérnökkel. Kiderül mondjuk, hogy ennek a fiúnak a kapcsolataival van problémája, amiről mesélni kezdek a kapott forgatókönyv alapján, de ő leállít, és azt mondja, inkább játsszuk el. Ekkor kezdődik a jelenet, amiről szinte semmit nem tudunk, csak annyit, hogy hol vagyunk, hogy mondjuk, szimpatikusak vagyunk egymásnak, és a jelenet végén meg kell beszélnünk másnapra egy újabb találkozót. Mindezt nyolc percben.

Színészként ez egy kemény tréning.

Először iszonyúan dolgozunk, aztán egy idő után maguktól kezdenek jönni a mondatok. Nagyon izgulok előtte, de mikor jól sikerül, borzasztó jól érzem magam. Másnap úgy megyek be a színházba előadásra vagy próbálni, hogy megcsináltam, és hogy színésznek érzem magam.

☼  Szabó Győző  Improvizálni jó! Nem tudok frappánsat mondani, csak azt, hogy várom a következőt! A forgatókönyv leírt jelenetei sokat segítettek, kapaszkodót adtak. Érti a néző, mert róla szól, neki szól, olyan élményekről, amiről szívesen beszél az előadás végén. Ez akár misszió is lehet, megmutatni a hétköznapi helyzeteket pszichológiai oldalról.

☼ Fodor Tamás  Az utóbbi években inkább rendezek, szervezem a Stúdió „K” színházat. Ezért is jövök szívesen, mert végre színész lehetek, játszhatok, és felhőtlenül improvizálhatok! Jó a beszélgetés a nézőkkel!

☼ Koltai Róbert  Akkor a legjobb, ha nagyon keveset beszélünk előtte a jelenetekről. Jó a szabadság, szeretnék rossz kisfiú lenni és meglepetéseket szerezni. De azért kell a kapaszkodó is, hogy játszható legyen. Még az „igazi” színházi előadásokban is az a legjobb, ha én magam lehetek, azt érzi a közönség, hogy nem is játszottam, ott voltam, megtörtént. Jövök máskor is!

☼ Tordai Teri Siker, mert mindenkit érdeklő témákat dolgoz fel. A színésznek élvezet, hogy végre nem idomítja őket senki, (például rendező!), az ősi improvizáció felszabadít, segít megőrizni magunkban a gyereket. Ha két profi színész találkozik, olyan lesz, mint egy jó tenisz-meccs.

☼ Pálfi Kata: A színész rémálma: belöknek a színpadra, a díszlet ismeretlen, a kolléga arca sem dereng, a darab címét nem tudod, a szövegre nem emlékszel - játssz!- mondja egy kedélyes asszony, és a nézők kutató szeme előtt mégiscsak születik valami, amit utólag  visszaidézni képtelenség, csak az érzés marad, hogy kivételes élmény volt, lavinaszerű, leírhatatlan. A pszichoszínház pont ilyen. A legkülönösebb azonban mégis az, hogy perverz élvezetet lel benne az ember. Most kiderül, mennyit érsz darab, rendező, súgó, ügyelő, kellékes nélkül, csak a partner és te, csak a történet számít. Sosem voltam jó úszó.

De gyanítom: ilyen élmény lehet átúszni a Balatont.  

☼ Kovács Patrícia Nagyon, nagyon boldog voltam, amikor Juli felkért, hogy legyek én is pszichoszinházas. Aztán nagyon, nagyon megijedtem, hogy vajon fog-e nekem
menni ez a különös játék. Végül nagyon, nagyon megnyugodtam, mert azt láttam, hogy a Juli már tud valamit, amit én még nem: azt, hogy élvezni fogom ezt az utazást! Neki lett igaza!

Semmilyen eddigi színházi munkámhoz nem tudom hasonlítani.

Olyan csodálatosan kreatív és koncentrált játék ez, amit remélem, még sokszor átélhetek.

Zámbori Soma ☼

Drága Juli! 

Köszönöm ezt a fantasztikus lehetőséget, hogy "játszhattam" Nálad és remélem még...

Igazi öröm volt, a játék elementáris, belefeledkezős, felemelő szárnyalásával; a partner (Kovács Patrícia) remek társas-létével... Még saját lélek-bugyraimból is fedeztem fel újat... Az improvizációig játék, onnan már nem, hanem már véresen komoly és ez a penge él annyira gyönyörű benne...

Olyan sokat szeretnék Veled/Veletek -így-  játszva komolyodni és komolyan játszani.

Ölellek: Soma

     ☼ Nyakó Júlia Mivel már  régóta nem kellett színpadon improvizálnom, biz nagyon izgultam. Az első két jelenet után, amiken hamar túl akartam lenni, már élveztem, hogy nem tudtam előre Karina s jómagam is, hogyan reagálunk majd egymásra. Kifejezetten felszabadított és sajnáltam, hogy hamar vége lett. Remélem lesz még alkalmam efféle játékban részt vennem, hiszen annyi rejtett érzelem van az emberben, amiről nem is tud, viszont az improvizáció segítségével felszínre kerülhet, ami természetesen nem minden esetben kellemes. De hát emberek vagyunk és esendők. Drága Bácskai Juli! Köszönöm meghívásodat "felszabadító" kis színházadba. Ölellek szeretettel téged s Jánost is:

☼ Scherer Péter: Az impró: Nekem az egész este nagyon jó élmény volt. Előtte elhatároztam, hogy ahol csak lehet, megpróbálom komolyan venni az adott helyzetet, és nem viccesedni (ami belőlem is és az improvizációból is könnyen jön). A szánkós jelenetbe  pedig még fájdalmat is sikerült belevinni, amit talán a nézők is megéreztek. A mai napig nem tudom, hogy Balázsnak jól adtam-e vissza a pénzét, amit totál összekevertünk az enyémmel a játék hevében.
Jó volt Balázzsal játszani. Köszönöm Nektek ezt az estét.

☼ Sárosdi Lilla

 Nagyon jó, hogy ez a jelenség, mint Pszichoszínház létezik. Nagy élmény volt játszani is, nem csak a Nagy Mari miatt, akit szeretek, hanem magamról is sok minden kiderült magam számára. A legmeghatóbb mégis a figyelem, amivel a nézők ebben részt vesznek. Nagyon izgalmas volt hallgatni a beszélgetést főleg, hogy a világítóhídról is belógtak a díszítőfiúk, és aktívan részt vettek...fontos és jó dolog!

☼ Lázár Kati   A lányom, Jordán Adél már játszott, élvezte, és neki hiszek!

Nekem is nagyon jólesett! 

☼ Szabados Mihály Kedves, Juli! Először is nagyon kösz, hogy ott lehettem, nagyon élveztem az estét, jó volt veletek és főleg jó volt a kiváló és édes Botos Évivel együtt játszani. Annyi mindent kaptam tőle,  annyi mindent adott, és jó volt a szemébe nézni, jó volt kicsit  beleszeretni. Olyan hirtelen elrepült ez a másfél óra, én nem tudom mi történt? Szerintem áldott pillanatokat éltünk át: minden olyan sima volt és egyszerű. Mintha tényleg azokká a figurákká váltunk volna arra a kis időre. Évi is mesélte, hogy ő is beletette a személyes élményeit,  a legfrissebbeket, és én is ezt tettem. Talán, ha ott lett volna a volt kedvesem, rosszul is érintette volna. Most nem tudok erről többet írni, talán holnap folyt. köv.

Addig is minden jót, Misi, aki nem tud helyesen írni. Bocs."Nehéz gyerekkor, tudod" (A helyesírási hibákat kijavítottam, Juli, bocs.)

☼ Fesztbaum Béla Köszönöm a meghívást! Valami nagyon fontosat tud a Pszichoszínház, a lényegénél ragadja meg a színházi eseményt, a JÁTÉK-nál, így csupa nagybetűvel. Mintha az ember karácsonyra drága, pazarló ajándékok helyett kapna egy kis kedves rongylabdát, amivel órákig el lehet bíbelődni, jó megfogni, oda lehet egyből gurítani valaki máshoz, aki azonnal visszaguríthatja.

És persze lehet belőle hógolyó, koponya, szilvás gombóc vagy földgömb is.    

Nagyszerű élmény volt az előadás, ritkán érzi a színész, hogy a játékát ilyen figyelem, ennyi szeretetteljes reakció kíséri, szóval jót gurigáztunk, Pokorny Lia, Bácskai Juli, a közönség és én, azzal a bizonyos labdával...

☼ Für Anikó Lassan te vagy az egyetlen hely, ahol máshol dolgozó színésszel találkozhatunk. Érdekes a másik iskolán felnőtt kollégával játszani!  

☼ Rába Roland Für Anikóval először találkoztam, összecsiszolódtunk a Pszichoszínházban, izgalmas volt.

☼ Hegyi Barbara Milyen volt itt játszani? Finom! A commedie de l’art műfajhoz hasonló: a fővonal mellett a kis dolgokban elindulhat a színész agya bárhová. Jó, hogy van egy váz, amit Juli megír, de hallgat a színészekre is.

☼ Józsa Imre Kedves Juli! Köszönöm Nektek ezt a fantasztikus estét. Lehettem egy színpadon színész, férfi, ember. Kérek még…! Imre

☼ Fodor Annamária

Bármikor szívesen jövök játszani a Pszichoszínházba. A múltkorit is nagyon élveztem!

☼ Szalontay Tünde Nagyon élveztem az együttjátszást!

☼ origo: Folytatódik a Beugró péntek este az m1-en, miközben már a Comedy Central csatornán is láthatók a korábbi adások. A következő adásban Szabó Győző nem lesz, ellenben Fenyő Iván igen - nem ő az első vendégművész, mert szerepelt már korábban Gesztesi Károly vagy Oroszlán Szonja is. "A kollégák közül többekkel játszottam már együtt, Kálloy Molnár Péterrel a Kútfejek című filmben, Pokorny Liával a Bácskai Juli-féle pszichoszínházban. Rudolf Péterrel ez volt az első közös munkánk, de már izgatottan vártam, és hatalmas élmény volt. Egyébkent mindenkivel szuper volt a játék, hiszen rendkívül tehetséges kollégákról van szó" - dicsérte a többieket Fenyő.

☼ Létay Dóra: "Juli Pszichoszínházat egy Mesterkurzuson láttam először, az Urániában. Börcsök Enikő és Szabados Misi improvizáltak, fergetegesen. A több száz néző az "itt és most" hatása alatt úgy figyelt (izgult, nevetett), mint a gyerekek cirkuszban. Az előadás után megkerestem Julit, azzal, hogy ezt én is szívesen kipróbálnám. Talán ez volt eddig az egyetlen ajánlkozás részemről a pályámon, amit nem bántam meg. Sőt. Azóta négyszer játszottunk együtt, de úgy vagyok vele, mint a hullámvasúttal; még, még, még, még, még, soha nem elég!" jó játék, kreatív lehet a színész!

☼ Rudolf Péter: nagyon jó, hogy nincs kényszer, nem muszáj kétpercenként vicceskedni! 2009.

☼ Esztergályos Cecília: az izgalomtól majd elájultam az előadás előtt. Kicsit árformáltam a szerepet, amit Juli nekem kitalált, az entellektuel ügyvédnő helyett egy volt prostit képzeltem el. Tóth Jocó jó választás volt, mindenki gratulált, a nézők hosszan tapsoltak, sokak szerint jó voltam. Jövök máskor is!

☼ Parti Nóra A "gondolatok"; Játszani Jó és Nálad Lehet! Szabadon! Köszönöm! és bármikor Boldogan!.....

☼ Bálint András Kedves Juli, valóban nagyon jól éreztem magam vasárnap este a te különös Pszichoszínházadban. Nem tudtam igazán figyelni Rád és lelkes nézőidre, mivel igencsak elfoglalt szokatlan improvizációs tevékenységem, amiben hallatlan segítségemre volt Hegyi Barbara. Külön köszönet neki! Működő színház ez, sajátos és nagyon otthonos. Kifejezetten barátságos hangulatú ebben a nagyon is hideg és barátságtalan világban.Most már közvetlen rokonszenvvel figyelem értékőrző színházadat. Ölel B András

☼ Bácskai Juli Jó érzés olvasni a színészek vallomását erről a sorozatról. Jó érzés műfajt teremteni, igazi előadást létrehozni (jót vagy még jobbat) a pszichológusi gondolatból. Örülök annak, hogy mindegyik színész beváltja a fantáziámban elképzelt előadást, néha jobbat is. Nagyra értékelem, hogy újra vállalkoztok, ha módom van hívni Titeket.

Dátumot cserélünk, és Ti mind rám bízzátok a téma-és partnerválasztást, forgatókönyvet, pedig egy kívülálló vagyok, aki színházi alkotásra adta a fejét. Köszönöm!