Gondolatok a szeretetről.

1.Egy rövid bevezető

************************

Az ember elsőrendű igényei

----------------------------------------

Az embernek vannak az alapszükségletei, mint az evés, ivás, alvás, szex.

Ezeken felüli igény: a szállás.

A fentieken felül még: szociális környezet.

S a fentiek megvalósításához még pénzre is szüksége van.

Az ember vágyai, mint másodrendű igények

---------------------------------------------------------------

Érdekes módon az embernek lelki vágyai is vannak:

szabadság, igazságosság és szeretet.

Minden ember vágyik szeretetre, de kevesen élik meg őszintén és hosszú távon.

Miért is?

Azért is, mert a vágy „szeretet” mögött bonyolult

személyi-, családi-, társadalmi-, gazdasági- és politikai rendszerek húzódnak meg.

Ezek a rendszerek nem egyedül élnek, hanem együtt, párhuzamosan, fölé- és alárendelve egy időben és főleg hálózatban egymással összefüggésben. Ki tud ma hálózatban gondolkodni? Kevesen.

Tanítják ezt az alap-, vagy középiskolában, netán az egyetemen? Alig.

A mai specialista-világban nem igen van hálózati gondolkodás az ember privát életében.

A legrosszabb azonban szerintem az a hálózati hatásokkal az emberekre és az individuumra, hogy az ember gondolkodását, viselkedését, érzelmeit negatívan befolyásolják. Több a negatív hatás, mint a pozitív. Ezek a negatív hatások a gyerekkortól kezdve végigkísérik az embert egész életében, amik sokszor nem is tudatosak az egyén számára.

Ma az emberek rövidlátóak, egyre jobban egoisták.

Minden egyes ember, család, csoport, politikai párt, gazdasági csoportosulás, ország, vagy vallás, a működése elején eldönti, hogy a legfontosabb emberi kérdésben melyik irányban tevékenykedni kíván: az un. „Haben-Sein-Alternative”-t, azaz rosszul lefordítva, a birtoklás-élet közötti választást.

Mit lehet „birtokolni”?

Majdnem minden láthatót: pénzt, házat, autót, állást, vagyont, gyárat, országot, de a másik szabadságát, lelkét, vagyonát, országát, földjét, természeti kincseit, stb. De pld. embereket is lehet birtokolni.

És az „élet”?

Az „élet” a - saját – véleményem szerint, az alapigényeken kívül, azaz evés, ivás, alvás és szállás után nem kíván semmilyen extra luxust, amiért azonban sajnos ma az emberek sokszor esztelenül törekednek.

Az életet nem lehet megvenni pénzért, mint ahogy a szeretetet sem. Aki mégis azt hiszi, az becsapja magát és esetleg a másikat is. Az életet csak megélni lehet. Kevesen élik meg az életüket „birtoklás” mentesen.

A „birtoklás-élet választás” eredménye minden téren megfigyelhető, ill. felismerhető a kapcsolatokban is.

Még egy fogalom, ami minden embert érint, de kevesekben tudatos. Ez pedig az „exisztenciális dichtonómia”. Magyarul az emberi „exisztenciális paradoxon” az, hogy az ember él, de tudatában van a saját halálával. Miért fontos ez? Azért, mert ez sok embernél kényszer, ill. pótcselekvéseket okoz a sírig. A nagy kérdés az, hogyan tudja feloldani az ember a saját exisztenciális ellentmondását? Az elmélet, a személyes megfigyelésem az életemben, és ami a legfontosabb a személyes tapasztalatom az, hogy az igaz szeretet túléli az egyik fél halálát és a túlélőben életerőt, értelmet, pozitív érzelmeket hagy hátra. Segít tovább élni. Mi kell még akkor az élethez, ha már megvan egy megélt őszinte szeretet élménye? Mi kell még több?

2.       Az érett szeretet

*******************

Öt feltételnek kellene teljesülnie egyszerre, hogy tartós szeretetteljes kapcsolat szülessen.

Ezek a feltételek:

2.1 Munka azért, akit szeretünk.
      Ez egy jól érthető feltétel. Azonban egyedül az első feltétel nem elegendő.

2.2 Lehetőségekhez mérten kielégíteni a partner kimondott és kimondatlan vágyait.
      Ez egy nagyon nehéz feltétel.

2.3  Respekt, tisztelet

Szintén egyszerű feltétel. Ez azt jelenti, hogy a partnert úgy elfogadni, ahogy van és nem olyanra változtatni, ami az egyéni érdeket, hasznot jelentené.

2.4 Tudás az emberekről, erkölcsről, morálról, pszichológiáról, motivációkról, a tudatos és tudat alatti szenvedélyekről. Ez a pont azért nehéz, mert jó néhány háttér információt igényel, amikre az emberek – tudatlanságuk miatt – nem szánnak időt, energiát. Ide tartozik az „exisztenciális paradoxon” problémája is.

2.5 Karakter
A kapcsolat az egy örök adok-kapok viszony, amiben ha az „érett szeretett” a cél, akkor pozitív karakterre van szükség. Ami egyoldalú - sok ilyen van - az nem kapcsolat, hanem kihasználás. A karakter felismerése, leírása, megállapítása nem olyan egyszerű, de lehetséges. Nagyszerű szakemberek írják le az emberi karakter rejtelmeit.

Nos, még egyszer: csak az öt feltétel együttes teljesülése biztosíthatja az érett szeretetet.

Hányan jutnak el erre a magas fokra? Nagyon kevesen. De nem csoda, olyan ez, mint a profi kertész, sakkozó, hegedűművész, vagy pl. egy jó tanár. Mindegyiket éveken keresztül kell tanulni, azt követve pedig gyakorolni és állandóan fejleszteni. Egy életen át.

3.       Leggyakoribb hibák

**********************

-        A fenti felsorolásban „ellaposodik” a kapcsolat a 2.2 alpont szerint, azaz az egyik fél, vagy mindkettő nem tud/akar a másik kedvében járni. Lehet ez konkrétan közös szabadidő eltöltés, érdeklődés a másik tevékenysége, gondolkozása, munkája, hobbyja után. De lehet – „normális” keretek között – akár a szexualitás terén is.

-        A hétköznapokban igen jól észrevehető az, hogy az emberek 2.3 szerint respekt és tisztelet megtagadása mellett egyidőben „szeretetet” játszanak elő. Ilyen például, hogy akkor „szeretlek” ha veszel nekem ékszert, autót, lakást, házat, vagy bármi mást. Az is előfordulhat, hogy akkor vagy ember előttem, ha veszel nekem olyat, amit én önerőből nem tudok. A szakemberek ilyen esetben arról beszélnek, hogy az ember a másik „szerető” ember eszköze lett/lehet. S akkor, ha valaki valakinek az eszköze lett, annak semmi köze a szeretethez. Itt inkább kihasználásról, súlyosabb esetben, ha erőszakkal vesznek el valamit, akkor kifosztásig is elmehet a „szeretet”. Jómagam jó néhány esetet ismerek, ahol a „szeretet” ilyen esetében az egyik fél súlyos összegeket fizet a látszat szeretetért. Becsapja magát a szerencsétlen. Igen, sokan becsapják magukat, de tudják és érzik az igaz szeretet hiányát is. Szenvednek a szeretet hiányban, de mégis fizetnek.

-        A hétköznapi életben tisztán felismerhető, hogy az emberek a 2.4 alpont szerinti tudást nem tartják szükségesnek megszerezni, azért megdolgozni és azután állandó fejlesztéssel tökélyesíteni.

-        Az iskolában nem tanítják az igaz szeretetet, mert egyik hatalomnak, pártnak, gazdasági csoportnak sem őszinte érdeke az emberek boldogsága.

-        Az emberek nem hajlandóak lemondani hatalomról, presztízsről, pénzről, felesleges függőségekről, rögeszmékről, látszat kapcsolatokról, a nehezebb úton megtalálható „érett szeretet”-ért. Csak vágynak azért, de nem tesznek semmit érte, vagy keveset. Mindég a másik a hibás.

-        Az emberek azt hiszik, hogy a vagyon táplálja a szeretetet. Nagy tévedés.  A vagyon ugyan összeköthet embereket, de a szeretethez semmi köze.

-        Az embereknek nem tudatos az életfontosságú döntés „Haben-Sein-Alternative” . A „birtoklás-lenni-alternatíva”-t úgy is lehetne mondani, érthetőbben, mint „lenni, vagy nem lenni”, to be or not to be”. Hasonló értelemben az ember választ az élete „megmentésében”, vagy egy élő halottként vegetálni a biztos haláláig. S aki nem él, csak dolgozik, robotol, gürizik egész életében, az egyszer az életének utolsó pillanataiban végtelen keserű lesz, mert tudja, elment az élete, s ő a korábbi rossz döntése miatt nem „élt”, nem szeretett igaz módon.  S akkor, ott, már a „nem megélt élet után” a végtelen keserűség marad: a halállal szembe nézni, s tudni, a szeretetre nincs már több lehetőség. Vége a dalnak.  Evvel szemben a jó döntés „élni”, annyit jelent, hogy szeret az ember, tisztán, birtoklás nélkül, kötelezettség nélkül, szabad akaratából.

-        A 2.4 szerinti elrejtett – szükséges - tudás „exisztenciális paradoxon” sok zavart, kényszercselekvést okoz embereknél. Az emberek kényszercselekvésekkel próbálják elnyomni az elkerülhetetlen halállal való szükséges gondolati és érzelmi konfrontációt. A kényszercselekvések lehetnek alkohol, munka „workalcoholics”, stb. Az „exisztenciális paradoxon” feloldása a „megélt élettel” lenne lehetséges, nem pedig a kényszercselekvések sokaságával.  Vagy talán a társadalom segít ebben? Én nem hallok ilyesmiről.

-        Hiányzik az ismeret a szeretet megjelenési formáiról is, ami nem a páros kapcsolatban tárgyalt „érett szeretet” –et jelenti. Mik is ezek a szeretet fajták, csak néhány: szülői szeretet, anyai szeretet, gyerek szeretet, erotikus szeretet, önszeretet, Isten szeretet, emberbaráti szeretet.

4.       Alkalmazás

**************

Ahogy az ember végigolvassa az 1-3 pontokat, akkor hamar komplikáltnak tűnik a szeretet. Látszólag az. Azonban nem annyira reménytelen a helyzet. Egy modern autó is komplikált, de vezetni egyszerű, akkor is, ha sok háttér információkra van szükség. Egy másik példa legyen egy MRI készülék. A működése nagyon komplikált, de a kezelése egyszerű.

Minden cselekvés, vagy egy szükséges cselekvésnek megtagadása, intellektuális megnyilvánulás, érzelmi kinyilatkoztatás, vagy éppen elfojtása annak, visszavezethető az egyszerű alapnézetre: „birtoklásßàélet” szemléletre. Vagy még sarkosabban fogalmazva „halálßàélet”.  Ennyire fontos a szeretet. Ez a nézet – a háttér információkkal, a lehetséges hibákkal és a személyes tapasztalatokkal együtt lehetővé teszi a felismerést: a hüvelykujj lefele, vagy felfele mutat, azaz „nekrofilßàbiofil”.

Minden ember jó néhány döntést hoz életében. A nagy kérdés az, hogy egy döntés esetében, milyen irányba dönt az illető: építő jellegű irányba „biofil”, vagy éppen a megsemmisítő irányba „nekrofil”?

Az analitikus szociálpszichológia szerint egy adott döntést a karakter  is erősen meghatározza. Az egyén, vagy csoport karaktere mindenben megnyilvánul, abban, amit tesz, vagy éppen nem tesz, vagy pedig amit mond, vagy éppen nem mond.  A karaktertudomány és megalapozása régre visszanyúlik, de a múlt században empirikus alátámasztást is kapott. Az empirikus karakter megfogalmazás tehát bizonyított értékmérő lett. Felismerhető, kezelhető, felhasználható és főleg hasznos. Nagyon hasznos. Ez az írás nem próbál belemenni a karaktertudományba, csak arra utal, hogy minden döntésben a karakter egy része is felismerhető.

A másik fontos szempont egy döntés hozatalában, hogy az egyén/csoport mennyire megfontolt/ésszerű döntést tud hozni. Mennyire megfontolt döntést tud hozni úgy, hogy úgy eszét, mint az érzelmeit is tudja egyszerre, arányosan elosztva képviselni. Az élet azt mutatja, hogy az emberek sokkal több –hibás- döntést hoznak, mint okosat.

Láttam már rossz példát, amikor a személy életében nem gondoskodott a páros kapcsolati érett szeretettről, s amikor az utolsó pillanatait élte, s már semmi sem volt kijavítható, akkor a végtelen keserűséggel ment el erről a világról. Pedig a lehetősége az életében meg lett volna. Rossz döntést hozott egyszer fiatalon, amihez a sírig tartotta magát.

A másik egyetlen pozitív lehetőség az, hogy az ember magára veszi a fáradtságot és megpróbálja élete folyamán felépíteni - főleg megélni - az „érett szeretet”, annak az utolsó elszámolás sokkal kevésbé keserű, mert a „megélt élet” az megelégedettséggel tölt el. A „megélt élet” az igaz válasz az „exisztenciális paradoxon”-ra.

Igen fontosnak tartom, még a következő gondolatot is. Az ember legtöbbször nem csak rossz, vagy csak jó. A személyes tapasztalatom is ez. Hanem az ember a különféle helyzetekben különféleképpen dönt. Ha valaki pl. dolgozik a pénzéért, az már egy pozitív tulajdonság. Ugyan ez az egyén dolgozhat a családjáért is, ápolhatja a szüleit is, amik szintén pozitív tulajdonságok. Ezek ellenére lehet, hogy ez a személy a páros kapcsolatban nem képes a kapcsolat problémáit felnőttként kezelni és végül felbomlik a kapcsolata. Csak gondoljunk a közel 70%.os válási statisztikára, ami nem véletlen! Nos, mint látható, a valóságban egy ember nem csak fekete, vagy csak fehér, hanem „szürke”. Fekete is, meg fehér is, azaz keverék. Mivel azonban ez az írás csak az „érett szeretetet”-et vizsgálja, ezért az élet maga azt mutatja, hogy sok „szürke” ember a páros kapcsolat feladatait nem tudja és akarja megoldani, mert ez túl nehéz, s könnyebb elmenekülni a kapcsolat nélküliségbe. Így van ez, nem?

Nem akarok itt tanácsokat osztogatni, de az „érett szeretet”-hez hozzá tartozik a hierarchikus gondolkodásmód, azaz az ember fontossági sorrendet állít fel a kapcsolat fenntartása érdekében, miközben az egyéb – a kapcsolatot veszélyeztető - tényezőket alacsonyabb fontosságúra sorolja be. Ez is a 2.4-be tartozna, amit a 2.5 biztosítana határozottan.

5.       Páldák

******

Az előzőek alkalmazását egy egyszerű példán szeretném érzékeltetni.

A személy X egy tisztességesen dolgozó anya, aki hosszú évek óta végzi a munkáját. Neki és a férjének a fiatalkori vágya az volt, hogy szeretetben éljenek, legyen két gyerek és egy szép kertes ház aranyhalas tóval. Amikor a gyerekek nagyobbak lettek, az asszony is elment dolgozni 60-70%-ban. A gyerekek felnőttek, jól tanultak és dolgoztak. A férj is sokat dolgozott, hogy a ház és az aranyhalas tó meglegyen. Meglett. Eltelt kb. 25 év. Mindenük meglett anyagilag, valamint és a két gyerek, amiről álmodoztak. Az asszony 50-fele feltette a kérdést magának: ez lenne az egész életem?? Villámgyorsan otthagyta a férjét, aki kitette a lelkét a családjáért. A (volt) férj a maradék életére szóló lelki és anyagi sérülést szenvedett, hiszen az asszony természetesen a vagyon felét elvitte, sőt a két gyereket is. Egyedül maradt a férj.

Mi történt az asszonyban?

Egy egyszerű eset. A dolgozó nő egész minden vélt célját elérte. A (volt) férjével „célközösség” kapcsolta össze őket – anyagi -, nem pedig érzelmi.

Az „érett szeretet” figyelembe véve:

2.1 +

2.2 +

2.3  +

2.4 – azért, mert sosem foglalkoztak az 1. és a 3. alatt leírt témákkal. Hogyan is foglalkoztak volna? Nem is volt idejük. Mindkettő gürizett egész életében, azért, hogy elérjék az anyagi  céljaikat. El is érték.  Ez az egyik fő oka a törésnek. A cél elérése után beállt az ismert üresség, amit nem tudott az asszony kezelni.

2.5 – azért, mert az életük célja az anyagi javak megszerzése volt, s ebbe beleértendő a két gyerek is. Nem pedig az „élet” maga. A karakter az anyagi javak gyűjtésére volt beállva, nem az „élet” megélésére.

Nos, az asszony érezte – ha nem is tudta -, hogy az anyagi javak nem elégítik ki. Bevágta a család ajtaját és kiköltözött. Feloldotta az „anyagi családot”. Ezután elkezdte egyedül az „életet” keresni. Hogy megtalálta? Azt nem tudom. Az existenciális-dichtonómia” feltört az asszonyban akkor, amikor már nem volt anyagi cél előtte. Kitörésének idején még nem tudta, hogy mi szorítja a lelkét, de menekült az ismeretlenbe. Addig „nem élt”.