Carlos Amigos
Majd akkor

Majd akkor dicsőitsd a háborút, ha fiadat viszik a frontra.
Akkor csodáld, a tankot mikor az otthonodat döntik romba.
Majd akkor mond, ugyan a háború csak játék, mikor fiadat hozzák a frontról fekete fóliába zárva és ott várja a föld oltalmazó rejtekét.

De semmi kétség hős volt, bár sosem akart hős lenni mérnöként akart dolgozni, idén befejezte már az egyetemet most kezdett volna élni. Már majdnem haza ért, amikor betuszkolták egy zöld buszba, és ha akarta, ha nem, pár nap múlva a frontom volt az első sorba. Igazi hősként, nagy tisztelettel temetik el ronccsá vált testét, és hosszú, hosszú percekig emlegetik még a nevét!

Posztumusz rangot kapsz fiú, koporsódat az országod zászlója takarja rajta kard az ék és ezernyi könny áztatja, és szűnni nem akar szüleid sóhaja. Így várd fiú a lélekharang hangját, utolsó neked ez a hang a világból. Mielőtt elindulsz, a hosszú útra a föld befogad magába azután csak csend van és sötét magány a feltámadásra várva!

Örökre eltűnteti a föld előletek gyermeketek hangját, mosolyát és magába zárja, testét, szívét meg a frissen kapott hadnagyi rangját.
De kit érdekel a rang csak üres plecsni a kehült mellkason, ha az anyának csak a fénykép maradt fia után a feszület melletti falon.

Amíg nem a te bőrödet viszik a vásárba, amíg a tűzből és halálból mindig csak másoknak van a kára, addig a fájdalmat a szenvedést te nem érzed, másoknak fájdalmát meg sem értheted!
Könnyű a híradó előtt fotelből okosnak lenni, inkább fogd be a /pofád/ ostoba és értsd már végre meg, a nagyhatalmak játékát te soha meg nem nyerheted!

Csak Addig, megy a játék, amíg az egyik nagykutya kiszabadul, pattan a lánc és elszakad a cérna. Elvégre azért nyelte azt a sok pénzt és azért van az atombomba, hogy valaki, valahol majd egyszer, egyetlenegyszer a láncreakciót beindítsa, régen volt már és talán sohasem adott elég példát Hirosima.

Nagy emberben kicsi az agy és nem nyugszik, napszemüvegek üvegjében dollár milliárdok, tenyésztett /kurvák/ és arany tükrözik. De most a leggazdagabb úr, is mint a vakond a föld alá megy-3,2,1!
BUMMMM!!
A végítélet órája elindult, már javába ketyeg és a kismutató ebben a világban most utoljára a tizenkettesre érkezett, a nagymutató a kicsit elfedi és elindult világ utolsó perce, a másodpercmutató szomorúan az utolsókat lépkedi.

Vészharang kongás a mutatónak minden rezdülése, mozdulata és megsemmisül a világ ez a gyönyörű föld Isten ajándéka.
Az idő elszáll, a végtelenbe nem kell ide már idő, mert örökre megállt az élet. A harang hangját elsöpri a lángcsóva, és ráolvad a bronz az összeborult toronyra.

Elsöpörte az életet a föld színéről a gőg a pénz az atomsugár és átveszi az uralmat az emberiség felett győzedelmesen a halál.

20230125.