Elestem és be kellett gipszelni a lábam. Sokat kell fekükdöm, mivel nem járógipszem van. Tavaly nyáron meghalt a nagyanyám, combnyak törése volt, meg akart halni, most kezdem megérten, hogy miért. Ne értsetek félre én nem akarok meghalni, de eddig nem tudtam megérteni miért?. Két nagy gyerekem van férjem, akiket szeretek, és Ők is szeretnek, eddig is tudtam. Mind azt amit teszek és tettem értük, most vissza kapom azt a szeretet amid adtam visszakapom. Ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy nem érezzük azt, hogy fölösleges a munkák, és az egész életünk. Én sokszor éreztem ilyen, de nem így van, nagyon sokszor elvoltam keseredve, nem szabad a család mindig melletted van, persze ehhez neked is adnod kell valamint "ÖNZETLEN SZERETET". 

Vannak sokkal többen akik igazán betegek, az én kis sérülésem semmi az Ővékhez., de mégis ilyenkor jön rá az ember mennyire kiszolgáltatott. Fekvő gipszem van, csak a lakásban tudok közlekedni. Igen, erre lehet azt válaszolni nagy dolog van aki egész életében ágyhoz van kötve, ez is igaz. Ezért minden tiszteletem az ilyen emberekért, akik élni akarnak és nem adják fel. Sajnos nekem depresszióm is van ezért még nehezebb, alig várom, hogy a gyerekeim férjem haza érjen. Nem vagyok egyedül a szüleimmel lakunk és élünk együtt. Most mindeni késóbbér haza,mert én voltam a taxis hoztam vittem Őket. Nálunk nem valami jó a busz közlekedés. Itt az autó nem luxus. Csak egyre nehezebb a fenn tartása. Na de nem panaszkodni akarok. Vannak nálam rosszab helyzetben is.  Csak még nem voltam ilyen helyzetben és ez a mostani nagyon furcsa.