Január 10.-én elhunyt akit mindennél jobban szerettem a feleségem. Májusban lett volna a 22.-ik évfordulónk  Azóta hogy eltávozott ebből az árnyékvilágból bennem is csak egy nagy üresség tátong, amin most fogalmam sincs hogyan fogok feldolgozno.

Az elvesztésével a gyerekeimen kívül most már nincs közeli rokonom, édesanyám tavaly februárban halt meg. Teljesen árván bolyongok ezután a nagyvilágban. Úgy érzem nem vigyáztam rá eléggé, nem tettem meg mindent a gyógyulása érdekében

(valahol tudom , hogy a rák egy ilyen alattomos betegség de mégis azon agyalok egyfolytában mit kellett volna tennem még) a lelket és erőt a 15 éve lányom tartja bennem , természetesen fiamról is csak jó és büszke gondolatok vannak, akire az anyja is büszke volt.

Egyenlőre keresem a helyemet  mi lesz ezutám.

Szerintem ha kiírom a gondolataim lehet, hogy segít.