Én vagyok benned a vágy
És te vagy bennem a láz,
Mert minden szívdobbanás
Nekünk élő vallomás.
Szemed a szemembe néz,
Gondolatom oly merész,
Mert megáll, bennem az ész
Azt mondom mindenre kész.
Kezed, ha kezemhez ér
Szívem elönti a vér,
De tőled semmit se kér,
Mert mindennél többet ér.
Hallgat a szám a szádon
Nekem mind ez csak álom.
Érzem benned a lángom,
Mert átjön a ruhádon.
Szívünk együtt kalapál
Idő soha meg nem áll.
Perc az, mindig tovaszáll,
Legyen örök minden nyár.
hj
Távol vagy, a szíved álmokon ringatózik,
De a tested, mely oly csodás,
Elernyed a szuszogásban.
Nem látva is engem keresel,
Mint a rózsád, mely új hajtást hoz.
Gyenge félhomályban
És reggel újra felkelve
Más leszel, mint aki voltál,
Valami megmaradt az éjből benned,
Megmaradt egy piciny sugallat.
Nyújtsd hát ki két karod,
A valóság örömét megkapod,
Megkapod kezem érintését,
Szemem fényét, testem bizsergő melegét,
Megkaphatsz engem, mint ahogy én is szeretnélek
Izzó testemmel szeretőn ölelnélek,
Csókommal bélyegezném szerelmem igazát,
Magamat neked egy életre odaadnám,
Öleljük meg egymást, most lehet,
Nehogy közénk álljon egy szürke felleg.
Én téged így is nagyon szeretlek,
S ígérem a világnak, soha el nem feledlek!
hj
A CSAK-nak nincs miértje,
mélyen magába süllyed,
húzni-vonszolni kéne,
de kötelek feszülnek,
és sose mozdul semmi
– így tud az érthetetlen
napnál is fényesebben
a CSAK miértje lenni.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!