ÉGETT A SZÍVEM

Égett a szívem eddig is,
De most, mint mikor rőzsét dobnak a napba,
Úgy lángolok színaranyba,
Úgy hallom millió perc vagy év után,
Lassan kialszik már, fogd a rőzsét, dobd rám!
Fogd kezeddel kezem, melegíts már,
Mezőket, erdőt,a hegyet,a holdat,a kék eget,
Szeress minket gyönyörű szíveddel,
Simogass apró ujjaiddal,
Ölelj tüzes testeddel, nézzél szerető szemeddel.
Fáj, hogy nem érhetek hozzád,
S fáj nagyon, hogy arcodban arcom ég már.
Nem foghatom a kezedet, s homlokodon
Mint játszótéren a homokszemek, csókom elszendereg.
Testem, mintha százezer éve élne,
S van még erőm, hogy várjalak tárt karokkal én.
Virrasztom a reggelt, az éjt,
Virrasztom az izzó tüzet, a fényt.
Zajokra fülelek, csendesen beszélek,
Figyelem az éj minden neszét,
Nem aludhatok el, várom a hajnalt,
Mely a remény, hosszú lándzsával mutat felém.
Ez a jelen-, s nagyon szeretlek én.
Már ez maradsz nekem-, feléd jön, nem ismered,
Elindul útján, s te hiába tartod vissza,
Csak tűröd szótlan, apró panasszal,
Üvöltesz, ha ez megvigasztal.
Nyelvedet harapod kispárnád ütögetve,
S kérded magadtól, hiszel-e Istenbe.
Legyinthetnél, de az is hiába,
Te maradsz nekem a szívembe zárva.
Hiába vágyom most gyors halálra,
Te csak légy nekem, tanulj meg így elfogadni,
Hogy ennél többet nem tudok adni.
Így fogunk együtt kéz a kézben
A szerelmünkben elolvadni.
hj

Válasz

Drága Magdikám mind a 9 videód GYÖNYÖRŰ szivhez szóló,
nagyon szép életet kivánok Neked!!
Erzsike.

Válasz