Kedves László-köszönöm hogy hozzá szóltál a Biblia olvasói klubban írtakhoz-előszór is szeretettel köszöntelek-Isten szeretete legyen érezhető számodra a mindennapokban...most lehet nem úgy érzed-de neki tervei vannak mindenkivel-veled is-mindig azokat szólítja el mellőlünk akikre támaszkodunk-helyette-mert rá akar vezetni arra a felismerésre hogy életünk itt véges,és csak Ő az akiben bízhatunk és reménykedhetünk-nagyon sok próbát átéltem én is,de mindig rá jöttem Ő azért engedi meg őket(nem Ő adja) hogy formáljon engem az Ő akarata szerint...amikor már nem kell rajtam gyúrnia,formálnia semmit-akkor elszólít-akkor azt jelenti kész vagyok-az lett belőlem amit szeretetében már eleiétől kezdve teremtett- Fogadd Őszinte részvétem kérlek -és olvasd sokat a bibliát,mert abból mindent megértesz...ha mégis lesznek értetlen részek-kérdések,nyugodtan írj-szeretettel válaszolok-tisztelettel,Judit

Válasz

Kedves László!
Nagy tragédia ért, az nem vitás! Sorozatos lelki traumák, amik súlytottak téged. Minnél közelebb volt valaki a lelkünkhöz, úgyis mondhatnám, hogy lelki társak is voltak, nemcsak testvérek, annál nehezebb az elszakadást feldolgozni. De meg kell békélned e sorshelyzettel, és elfogadni bárilyen nehéz is! Az élet nem áll meg, az élet megy tovább! Most még velünk, de lesz, hogy majd nélkülünk!
Kívánok hozzá erőt és kitartást neked, valamint jó egészséget: Kati.
Ja! És meghívlak a klubom tagjai közé, ha elfogadod! SEGÍTSD A GYÓGYULÁSOD a klub neve, amit megtalálsz a profilomon, a közösségeim között! Szióka!

Előzmény

Válasz

Kedves László!
Azt a fiatalembert valóban az Isten küldte segítségedre, ez biztos! És küld is majd segítőket a Jó Isten máskor is, amikor annak Ő szükségét látja! Földi létünk, sorsunk, tanulás és csupa megpróbáltatás, amit végig kell csinálnunk! A ránk mért sorsfeladatot, akadályokat mi magunknak kell legyőzni és megoldani! A Teremtő tudja, és látja, hogy ki mennyi terhet képes elviselni, többet nem rak rád, csak amit elbírsz!
Ha pedig olyan élethelyzetbe kerülsz, ahol te magad már nem tudsz boldogulni, küld segítséget, mint látod a saját példádból! A Teremtő egy gyermekét sem hagyja magára, és elveszni, csak bízz benne!
Egyébként meg még azt megjegyezném, hogy az emberek nagyon közömbösek, és figyelmetlenek az embertársaikkal szemben! Úgy mondanám, hogy a lelkük nagyon alacsonyan rezonál! Minél nemesebb egy lélek, annál magasabb a rezonanciája! De sajnos ilyenekből már kevés akad e mai elanyagiasodott világunkban! László! Nem szabad elkeseredni! Az élet minden apró részletében fel kell fedezni, és meg kell találni a szépet, és az értelmet! A világot én úgysem tudom megváltoztatni, de én tudok változni, vagy én tudok szemléletet váltani, ha ez szükséges a boldoguláshoz! Így próbáld felfogni! Szivélyes baráti üdvözlettel: Kati.

Válasz

sajnos az idősebbik nővérem 2009-dec-án elment örökre tölem, és azóta nagyon rossz nekem, mert mindenben ö segített engem, én ugyanis mozgássérült vagyok, a nővéremnek tüdöganata volt, és. az első 2 terápiát jól bírta, de, a harmadikat sajnos már nem, Intezivosztályra került, és lelégeztetőgépen volt ott 1 hétig, és mindennap én jártam be hozzá. a János kórházba, és még amikor csak a szobájában volt, de már a WC-re nem tudott kimenni, csak ült szomorúan. az ágyán, és vittem be neki banánt, meg süteményt, mert az ebédet nem Birta megenni, és szerintem a kedvemért, megette, legutoljára, mielőtt. az intenzívre került, megevett 2 banánt, és 2 db süteményt, is, és mondta, hogy ez már haladás nála, és majd jobban lesz, ez volt 2009-nov.-25-n, és mondtam neki, hogy másnap sietek be hozzá, de mondta, hogy nem fontos, és mindig mondta, hogy amikor hazaérek, egyből hívjam öt fel, és, akkor, is felhívtam, és mondta, hogy, másnap nemfontos bemennem, de másnap reggel korán már hívtam, is, de nem vette fel, és már rosszat éreztem, és be, is mentem hozzá, de már nem a szobájában volt, hanem. az intenzivosztályon, és mondták az orvosok, hogy semmiben ne reménykedjek, és sokat sírtam, és 1 hétig feküdt ott. az intenzíven, csövekkel a szájába, de altatták végig, csak 2-szer nem, és egyik ilyen alkalommal, amikor bent voltam nála, akkor se altatták, de a csövek a szájában voltak, és nézett nagyon, és sokat simogattam a kezét, és egyszer meg, is szorította a kezemet, és megvolt ijedve, de mondtam neki, hogy úgyse hagyom hogy baja legyen, és, utána már megint kezdett rosszak lenni. az értékei, a monitoron, mér nehezen vette a levegőt géppel, is, de egy apólófiú, bedugott a száján egy csövet, és valami nedvet szívatott fel, de a nővérem nagyon öklendezett, akkor, és mondtam neki, hogy jobb lesz, mert én ott vagyok, és, utána amikor kész lett. az ápoló, akkor megnyugodott a nővérem, és simogattam még a kezét kicsit, és már rendesen szedte a levegőt, és kezdett aludni, és hazajöttem, de aznap még visszamentem hozzá este, mert mindig 2-szer mentem be hozzá, és mondta. az orvosa este, hogy már megint altatják. és másnap reggel, is bementem hozzá, de altatták, és mondta az ápoló, hogy már nagyon elfáradt a nővérem szervezete, és félő, hogy nembirja soká, pedig mondtam, hogy nekem csak ö van, és, utána haza jöttem, és délután készülődtem, hogy újra bemegyek hozzá, de akkor hívott a z orvosa, és tudtam, hogy rossz hírt fog mondani, és csak 20 nap múlva tudtam megnézni a nővéremet. az Üllői úti Patológián, de, úgy, hogy csak pince helyiség volt, mert én nem tudtam oda lemenni, a tolókocsival, de láttam, és még, akkor, is olyan volt mintha itthon aludt volna, és akkoriban álmodtam vele, hogy itt volt bent a szobában, és tudta, hogy mi történt, és kérdeztem tőle, hogy haragszik, amiért régen mindig kiabáltam vele, mert régen sokat veszekedtünk sajnos, és mosolygott álmomban, és mondta, hogy nem haragszik, és nem lesz semmi baj, szóval csak ezt akartam leírni, nagyon rossz nekem azóta. a Másik fiatalabb nővéremet Ibolyát 200ö-május 27-n vesztettem el, öt bevitte a Mentő. a Péterfi kórházba máj 26-n, és a lábán ment be, de másnap este már szóltak, hogy megtörtén a baj, ö tüdöemboliát kapott, legalábbis ezt mondták. az orvosai, és a Mária nővéremnek, csak most lesz a temetése, illetve a hamvasztása, mert nem tudtam senkitől pénzt kérni, hogy rendes temetés legyen, és így önkormányzati temetés lesz. a Kozma utcai temetőben, 2010-február 11-n reggel 9-kor. és nagyon rossz így nekem, persze vannak rokonaim, közelebbiek, is, meg távolabbiak, is, de valahogy, én csak a 2 nővéremmel tudtam beszélgetni igazán, ők ismertek a legjobban. a Mária nővérem ha hideg volt, még a sapkámat, is meg melegítette a, hogy úgy vegyem fel, rossz így nekem azóta, és nem tudom, hogy mit csináljak

Válasz