Kapcsolatteremtő gyógyítás Interjú Eric Pearl-lel

A nemzetközileg elismert gyógyító, Eric Pearl igazán figyelemreméltó karriert futott be. Számtalan televíziós műsorban szerepelt az Egyesült Államokban és szerte a világon, az ENSZ meghívott előadója lehetett, telt ház előtt beszélt a Madison Square Gardenben, szemináriumaira pedig olyan nagy példányszámú újságok hívták fel a figyelmet, mint például a The New York Times.

Orvosként tizenkét éven át vezetett rendkívül sikeres kiropraktőri praxist, míg egy nap a páciensei arról számoltak be neki a kezelés nyomán, hogy magukon érezték a kezeit, jóllehet fizikailag nem ért hozzájuk. Ezt követően egymás után történtek a csodás gyógyulások a betegei közt: rákból, AIDS-ből, epilepsziából, krónikus fáradtság szindrómából, szklerózis multiplexből, reumás és kopásos ízületi gyulladásból, születési rendellenességekből, görcsös bénulásból és egyéb komoly állapotokból épültek fel. Mindezt annak hatására, hogy Eric egyszerűen közel tartotta hozzájuk a kezeit– és így megy, mind a mai napig.

Páciensei gyógyulásairól ezidáig hat könyv tanúskodik, köztük Eric saját, nemzetközi sikert aratott műve, a Kapcsolatteremtő gyógyítás (magyarul az Édesvíz Kiadónál jelent meg, 2009-ben).

A Los Angeles-i székhelyű Eric iránt hatalmas érdeklődés mutatkozik; orvosok, tudományos kutatók keresik kórházakból és egyetemekről a világ minden tájáról. Rengeteget utazik, hogy az egész bolygónak elvigye a kapcsolatteremtő gyógyítás hírét, és a benne rejlő újszerű információt és lehetőséget. Célja, hogy megtanítsa az embereknek, hogyan aktiválják és hasznosítsák a gyógyító frekvenciákeme új, összes eddigit magában foglaló spektrumát, amely lehetővé teszi a számukra, hogy teljes mértékben meghaladják az „energia” gyógyítást és „technikáit”.

Az alábbi interjút Ceri Balston, aHarmonious Living angol nyelvű portálmunkatársa készítette.

Ceri: Mi a kapcsolatteremtő gyógyítás?

Eric: Úgy tűnik, a kapcsolatteremtő gyógyítás a gyógyítás egy új szintje, új formája, amely számos kutató szerint most először érhető el itt a földön. Olyannyira átfogó, olyan tág és mindent magában foglaló, hogy ha egyszer az ember ráhangolódik ezekre az új gyógyító frekvenciákra, egyben automatikusan ráhangolódik az összes energiafrekvenciára is, amiket eddig ismertünk és használtunk. Magában foglalja a reiki, a jin shin, a csikung, stb. energiáit, és mivel több, mint energia, magában foglalja, de meg is haladja őket, és átnyúl a fény és az információ világába. A kutatók szerint most először vagyunk képesek elérni a gyógyítás eme kiterjedt szintjét itt a földön.

Ceri: A kapcsolatteremtő gyógyítást bármire alkalmazhatjuk? Úgy értem, bármilyen betegséget vagy kórt kezelhetünk vele?

Eric: Tudomásom szerint nincs olyan, amit ne lenne képes gyógyítani. Azok alapján, amit láttam és tapasztaltam, nem hiszem, hogy volna bármi is, amire ne lenne képes. A lényeg az, hogy sosem a betegség gyógyul, hanem az ember. Ezért van, hogy ha három különböző ember ugyanazzal a diagnózissal és ugyanazokkal a tünetekkel fordul a gyógyítóhoz, három különböző eredményt fognak elérni, aszerint, hogy mi a legmegfelelőbb az adott embernek, életútjának adott pontján.

Ceri: Mi a tapasztalatod, kezd elfogadottabbá válni a kapcsolatteremtő gyógyítás, és integrálódni az orvoslás fő áramába, úgy értem, a kórházakban és a háziorvosok közt?

Eric: Ezidáig mintegy 30 000 terapeutát képeztem ki világszerte. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mind a harmincezren teljesen kihasználják a kapcsolatteremtő gyógyítás adta lehetőségeket, az azonban tény, hogy részt vettek a szemináriumokon. Ezeknek az embereknek pedig 15-20% végzett orvos, kiropraktőr, csontkovács, fizikoterapeuta, illetve kutatóorvos, és tudomásom van róla, hogy a tanultakat alkalmazzák is a kórházakban és a magánrendeléseken. Úgy gondolom, nem érdemes feltenni a kérdést, hogy „hol tart az orvostudomány?”, hiszen akár a többi területen, itt is kihalásos alapon történik a fejlődés. Ahogy az orvosok egyre újabb generációi váltják fel a régieket, úgy nő köztük a nyitottabb gondolkodásúak száma.

Ceri: A könyvben azt írod, egyszer csak rájöttél, az a feladatod, hogy a kapcsoaltteremtő gyógyítást tanítsd és gyakoroljd. Hogyan egyezteted össze a kettőt?

Eric: Tény, hogy manapság nincs sok időm a gyógyításra, tekintve, hogy szinte folyamatosan úton vagyok. Ha valaki felhívja az irodámat, és megkérdezi, vállalok-e még személyes gyógyítást, a hivatalos válasz az, hogy nem. Ha azonban ellátogat a weboldalamra, a világ bármely táján találhat terapeutákat, akik vállalnak. De a munkatársaim mindig feltesznek egy-két kérdést az illetőnek a problémájával kapcsolatban, mert tudják, hogy néha kerítek időt heti egy-két gyógyításra, és hogy a gyerekek a gyengéim.

Ceri: Bárki megtanulhatja a kapcsolatteremtő gyógyítást?

Eric: Ha egyszer létrejött a kapcsolat, bárki képes rá.

Ceri: Vagyis nem számít, ha valaki úgy találkozik vele, hogy teljes mértékben szkeptikus, de úgy dönt, tesz egy próbát?

Eric: Nem. Egyetlen dolog számít: hogy képes legyen egy más érzékkel hallgatni. Hogy képes és

Ha egyszer létrejött a kapcsolat, a terapeutára nincs szükség többé.

hajlandó legyen úgy hallgatni, érezni és befogadni, hogy ez a valami át tudjon menni. Amikor az ember először összekapcsolódik vele… erről mindig nagyon nehéz beszélni… egy bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy aktiváljuk önmagunkban ezt a valamit, vagy aktiváljuk a képességünket, hogy befogadjuk. A nagyon tudományos műsorokban azt szokták mondani, hogy úgy tűnik, ez „aktiválja a test receptor helyeit”. Én nem szeretem ezt a megfogalmazást – olyan, mintha a Star Trekből származna.

Én magam abban is hiszek, hogy ez a frekvencia valamiképpen megengedi, hogy felismerd. Ami nagyon érdekes a kapcsolatteremtő gyógyításban, az az, hogy miután az ember megtapasztalta, olyan helyre képes behatolni a gyógyítással, ahová az energiagyógyítással nem volt képes. És később, bárki, akinek része volt kapcsolatteremtő gyógyításban, bármikor, ha ezután belép egy gyógyító térbe – akkor is, ha csak egy energiagyógyásszal dolgozik – automatikusan eljut ebbe a mélyebb állapotba, amit a kapcsolatteremtő gyógyítással képes volt megtapasztalni, de az energiagyógyítással nem lett volna képes. Mert, ha egyszer valaki megtapasztalta ezt, mindent elkövet, hogy újra visszemehessen, és újra megtapasztalhassa – és ennek semmi köze a terapeutához. A kapcsolatteremtő gyógyításnál ha egyszer létrejött a kapcsolat, rád, mint terapeutára nincs szükség többé.

Ha láttál valaha például csikung nagymestert, aki energiagyógyítással foglalkozik, bizonyára tudod, hogyan demonstrálják, milyen változásokat képesek előidézni a testben. Közel viszik a kezüket egy ember testéhez, mire az ember szeme bizonyos módon kezd mozogni, aztán pedig elveszik, és az egésznek hirtelen vége szakad. És a mester erre azt mondja: „Látod, ilyen, amikor beviszem az energiát, és ilyen, amikor elvonom.” Szóval így demonstrálják ezt. A kapcsolatteremtő gyógyításnál nincs szükség nagymesteri fokozatra. Ha egyszer valaki összekapcsolódott ezzel a frekvenciával, és közel viszi a kezét valakihez, az illető szeme azonnal mozoni kezd, megváltozik a légzése, a nyelése, és általában a kéz- és lábujjai is elkezdenek mozogni, sőt néha a törzse is. És amikor a kapcsolatteremtő gyógyító elveszi a kezét, mindez folytatódik – akár ki is mehet a szobából, folytatódni fog, amíg folytatódnia kell. Vagyis, ha egyszer megteremtettük a kapcsolatot, többé nincs ránk szükség. Következő alkalommal pedig az illető már önmaga is képes lesz visszatérni erre a gyógyító helyre, és egyáltalán nem lesz szüksége a terapeutára.

Ceri: És mi a legjobb módja, hogy megtanuljuk a kapcsolatteremtő gyógyítást? Írtál egy könyvet, és rendszeresen tartasz szemináriumokat. Melyikkel érdemes kezdeni?

Eric: Az ember a könyv segítségével is képes lehet személyesen összakapcsolódni vele. Őszintén szólva nem tudom, hogy hogyan… Elsőként a Hay House kiadó szerkesztője számolt be erről; azt mesélte, hogy folyton le kellett tennie a kéziratot, mert a kezei elkezdtek bizseregni. Aztán más emberek is beszámoltak ugyanerről. A könyv elolvasása által azonban épp ugyanannyira nem válik valaki kapcsolatteremtő gyógyítóvá, ahogyan fogorvossá sem, ha elolvas egy fogászatról szóló könyvet.

Egyesek azt mondják: „Olvastam a könyvet, tudom, hogyan kell csinálni, és már régóta ezt csinálom.” A válaszom erre az, hogy nem nem, nem tudod, és nem ezt csinálod, mert mindaddig, amíg nem kapcsolódtál össze vele, a dolog nem teljes. A könyv elolvasása által csupán annyit tanulhatsz meg, amennyit az írott szó lehetővé tesz… A szemináriumokon gyakran arra kérem a résztvevőket, hogy hunyják be a szemüket, és adjanak instrukciókat a többieknek azzal kapcsolatban, hogyan tartsák a kezüket. Amikor utána megkérem őket, hogy nyissák ki a szemüket, és nézzék meg az eredményt, általában nagyon meglepődnek, mert mindenki máshogy szokta tartani a kezét. Ezért nagyon igaz, hogy a személyes oktatásban sok plusz rejlik.

A szemináriumaimon felállítunk egy nagy színpadot a terem közepén, a székeket a terem egyik oldalára visszük, a masszázságyakat (általában négy emberre jut egy) pedig a másikra. Először bemutatom, hogyan dolgozom egy szinttel, míg az emberek a székeiken ülnek és figyelnek. Aztán mindannyian odamegyünk a masszázságyakhoz, kettő-négy fős csoportokban, hogy gyakoroljunk, én és a segítőim pedig körbejárunk az ágyak között. Aztán visszamegyünk a székekhez, megint bemutatok egy szintet, majd azt gyakoroljuk, és a két nap végére mindenki elsajátítja a teljes munkamenetet. Ennek eredményeképpen nem marad a gyógyításnak olyan szintje, amit bárki képes lenne elérni, te pedig nem. A szeminárium végére a gyógyítás bármely szintjét képes leszel alkalmazni, amit csak a gyógyítók alkalmaznak ezen a bolygón, legyek az én, legyen az valaki, akit a szerzetesek kiválasztottak és Tibet hegyei közt neveltek fel, vagy épp valaki, aki Brazíliában él. Nem számít, hogy híres vagy ismeretlen, nem lesz a gyógytásnak olyan szintje, amit képes elérni, te pedig nem.

Ceri: Más energiatechnikák – például a reiki és a csikung – gyakorlóit említetted. Ütközik bármiben is a kapcsolatteremtő gyógyítás az általuk vallott nézetekkel? Tapasztalsz a részükről ellenérzéseket azzal szemben, amit csinálsz?

Eric: Ó, hogyne. A szemináriumokon azt szoktam mondani az embereknek, hogy vegyék fel az acélbetétes bakancsukat, mert rá fogunk lépni egy-két lábra. Az igazság az, hogy ha a kapcsolatteremtő gyógyítás ugyanaz volna, mint bármi, amit eddig ismertünk, megmaradtam volna kiropraktőrnek. Mi okom lett volna rá, hogy elinduljak, és elkezdjek valami olyasmiről beszélni, amit már sok millióan ismernek és tanítanak a világon? Minek pazarolnám a saját időmet, vagy bárki másét erre?

Egy gyógyító technika áldása akkor bontakozik ki, ha képesek vagyunk meghaladni a technikát. Ez olyasvalami, amit nem egyszerű belátni. Vannak mesterek és vannak tanítók, de nem minden tanító mester. A tanító mindig azt mondja, hogy gyere vissza és tanulj még többet, a mester azt, hogy menj, és fedezd fel önmagadban a mestert. A tanító azt mondja, hogy szükséged van egy újabb szintre, hogy vissza kell jönnöd a következő hónapban, és aztán jövőre is, mert akkorra megtanul még valamit, úgyhogy menj vissza, és tölts ki neki egy csekket, és akkor majd egyre jobban leszel. Vagyis a tanító meg akarja tartani, magához akarja láncolni a tanítványt. A mester ezzel szemben azt mondja, hogy menj, menj csak, hiszen tudja, hogy mindig lesz új tanítvány, egészen addig, amíg az igazságot tanítja.

Ez felszabadító hatással lehet a gyógyítani és gyógyulni vágyókra, a gyógyítást tanítókat azonban frusztrálhatja és idegesítheti, hiszen innentől kezdve nincs mit megvenni és nincs mit eladni, mert az embereknek nincs szüksége semmi és senki másra. Az igazság pedig az, hogy sokkal többre vagyunk képesek ezek nélkül a technikák nélkül.

Ceri: Hogyan történik a gyógyulás a kapcsolatteremtő gyógyításban?

Eric: Testünk nem vegyi anyagok hatására gyógyul, bármennyire is szeretnék ezt elhitetni velünk. Testünk rezgés, frekvencia, információ, rezonancia által gyógyul, amit a fény közvetít. Mi magunk is fény vagyunk fizikailag. Amikor betegek vagyunk, fényünk megfogyatkozik, és amikor meggyógyulunk, ismét megnövekszik.

Ma már tudjuk… a németországi Dr. Fritz Popp is erről beszél, és erről ír LynneMcTaggart The Field (A mező) című könyvében… arról, hogy az emberi test összes sejtje, és a DNS, ami ott van minden sejtünkben, egy bizonyos szintű fényt bocsát ki, ami az emberi fajra jellemző, és ami különbözik attól, amit a tehenek, a szamarak, vagy a halak bocsátanak ki. Ha betegek vagyunk, valójában ez a fény fogyatkozott meg, és amikor meggyógyulunk, ezt a fényt nyerjük vissza. A fénynek tehát kulcssszerepe van a gyógyulásban és a regenerációban.

Semmi egyebet nem kell tennünk, mint emlékeztetni önmagunkat arra, hogy fény vagyunk.

Az entrópia elve szerint a dolgok az időben a rendezetlenség felé haladnak, és minél nagyobb a sebesség az entrópia egyenletében, annál gyorsabban és teljesebben megy végbe az a folyamat, és annál több dolog hullik szét, egészen addig, amíg el nem érjük a fénysebességet. De van valami, amit Einstein és William Tiller tanításaiból tudunk… valami, amit a negatív entrópia Einstein-Tiller féle modelljének hívunk, és ami szerint, ha egyszer elérjük a fénysebességet, akkor a rendezetlenségtől a rendezettség felé indulunk el – a degenerációtól a regeneráció felé, a betegségtől a gyógyulás felé.

Ez a fény a testünkben tehát nagyban hozzájárul ahhoz, ami az integritás és az egészség szintjén tart bennünket. Ha megbetegszünk, olyankor egy időre egyszerűen elfelejtjük, hogy fény vagyunk, és semmi egyebet nem kell tennünk, mint emlékeztetni magunkat erre az igazságra. Ez csak egy egyszerű emlékeztetés, nem kell hozzá nyolc másodpercig belebámulnunk egy villanykörtébe, majd harminc másodpercre lehunynunk a szemünket, és mindezt hatszor megcsinálni teliholdkor. Semmi egyebet nem kell tennünk, csak emlékeztetni magunkat ara, hogy fény vagyunk, és valahol belül visszatérni a fény rezgésszintjére, hogy újra azok legyünk, akik valójában vagyunk – mert belül tudjuk, hogyan találjunk vissza erre a szintre.

Amikor a fény rezgésszintjén tartózkodunk, bármi, ami a fénynél sűrűbb – ebbe pedig beletartozik szinte az összes egészségügyi probléma – nem tud többé min megtapadni, és egyszerűen széthullik. Így, amennyiben ez a megfelelő az adott ember számára az adott pillanatban, az egészségügyi probléma egyszerűen elmúlik. Így történik a gyógyulás a testben, és így maradhatunk egészségesek.

Ceri: És hogyan segíthetjük elő ezt a gyógyulást egy másik embernél?

Eric: Talán úgy, hogy közel tesszük a kezünket a testéhez, és elkezdjük érezni a bizsergést, majd amikor érezzük, amikor odafigyelünk erre a gyógyító szintre, a kezünkben a vibrálás elkezd… olyan, mintha boldogságot áramoltatnánk át a testünkön, és ahogy ezt megérezzük, eszünkbe jut, hogy kik vagyunk – hogy nem vagyunk egyedül, hogy ebben a nullpont-mezőben vagyunk, hogy mindannyian ebben létezünk. Vagyis a másik ember is ebben a mezőben létezik, és ez valahol benne is elindít egy apró gondolatot: „Hé, ez ismerős, ilyen az, amikor a fény szintjén rezgek, amikor az egészség szintjén rezgek. Azt hiszem, visszatérek ide.” És hirtelen ő is elkezd ezen a szinten rezegni, a problémája pedig, ha ez megfelelő az életútján abban a pillanatban, mivel nem lesz alapja többé, egyszerűen szétesik.

Mindent, ami ennél bonyolultabb, azért találtak ki, hogy eladjanak neked valamit.

Hogy visszatérjek az egyik előző kérdésedre a „technikát tanítókkal” kapcsolatban, minden mást, ami bonyolultabb annál, hogy visszaemlékezünk arra, vagy megengedjük magunknak, hogy visszaemlékeztessenek arra, hogy fény vagyunk, azért találtak ki, hogy eladjanak nekünk valamit. Nincs szükségünk semmilyen technikára, nincs szükségünk segédeszközökre vagy gyógyító játékszerekre, talizmánokra és védő hatású nyakláncokra, amik állítólag távol tartják tőlünk a gonosz szellemeket, amikor lemegyünk a metróba.

Ceri: Könyvedben, a Kapcsolatteremtő gyógyításban elmeséled a saját utadat is a sikeres kiropraktőri praxistól a kapcsolatteremtő gyógyításig. Rengeteg emberrel találkoztál az évek során, és rengeteget tanultál. Hogy érzed, van még mit megtanulnod?

Eric: Remélem. Úgy hiszem, hogy az, aki nem tanul, valószínűleg már alulról szagolja az ibolyát. Azzal azonban felhagytam, hogy más emberektől várjam a válaszokat. Alapvetően azért, mert egyrészt a legtöbb válasz, amihez így hozzájuthatok, a védekezésre és a félelemre épül, másrészt, ha egyszer valaki azt mondja, hogy tudja a választ, egyetlen dologban biztosak lehetünk vele kapcsolatban, ez pedig az, hogy felhagyott azzal, hogy itt és most tanuljon. Hiszen, ha kijelentjük, hogy ez igaz, minden más pedig hamis, az dogma, ami valláshoz vezet… Isten áldja meg a vallásokat, hiszen eljuttattak bennünket oda, ahol ma tartunk, ennek ellenére nem hiszem, hogy azért lennénk itt, hogy új templomokat építsünk. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy többségünk azért van ma itt, hogy felfedezze, jobban mondva újra felfedezze azt, ami eredetileg a vallásokat inspirálta, mielőtt elhomályosítottuk őket mindenféle hatalmas építményekkel, politikával és szertartásokkal.

Ceri: Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

Eric: Látni az emberek arcát, amikor hirtelen megértik. Amikor hirtelen rájönnek, hogy képesek előidézni a gyógyulást egy olyan módon, amiről addig nem tudtak. Ilyenkor az emberek valósággal újjászületnek; életük egy új korszaka nyílik meg előttük.

Fordította: Cziczelszky Judit