Iste, aki végzetünk felett

Úr vagy örömben,  búban,

Ó, légy Atyánk

s tekints le reánk,

A tékozló fiúkra.

Bűnök tüskéin térdelünk:

Irgalmasságot tégy velünk

S add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Imára kulcsolt két kezünk

Csörget csúfos bilincset,

Rab nemzetet, tudjuk mi jól,

Fehér kalács nem  illet.

Ha szűkös lesz, ha íze vesz,

Ha  csűrjeink ocsúja lesz:

Add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Méltók vagyunk-e

vagy se rá,

Ítéleted ne nézza:

Erdőnek ,mely elvénhedett,

Kívágatás a része.