Miért csak vágyakoztok a szeretet, a béke után?
Hát nem értitek, hogy rajtatok múlik?
Miután megtörtént a baj, a könnyek térítenek csak észre?

Nem könnyű, sőt nehéz, de tanulható a szeretet,
De Te csak legyintesz rá, hogy közhely, és eszed a szemetet.
Várod a galambot, s ha itt van? - elszalasztod.
Nem látsz, mert hiszel; nem érzékelsz, mert azt hiszed tudsz...
Ostoba hiedelmeddel szerinted mire jutsz?

Nem a háborút kell gyűlölnöd, hanem szeretned a békét,
S akkor megértheted a lét értelmét, éned teljességét, identitásod szerepét...
Nincs mitől félned, mert NINCS rossz, se gonosz!
S ha azt mondod, hogy az idő múlásától...
Hmm...én csak mosolygok és megkérdem: Mitől???
Te még nem érted, csak 1 világot látsz,
De én százakat, ahol a szeretet az egyetlen törvény, amit Te áthágsz!

Hol a harmónia, ott a csend.
A halál néma, nem felel
Ahol nem egy Isten van, hanem mindenki Egy,
S, hogy mit hiszel, nekem egyre megy.

A jövő képlékeny, akár a múlt.
Csak ne légy feledékeny és hiedelmektől poros, akár az út.
Az élet maga a harc? Egy fenét...nem a harc a lényeg,
Hanem a LÉT, ahol nincs hátra arc.

A tudás ott van a levegőben,
Hát lélegezd be bátran testvérem, és emlékezz.
Mert minden benned él...

Miért imádkozol egy szoborhoz, ha TE többet érsz?
Mikor feloldozást nem paptól kérsz!
S ha kérded, minek élsz?
Akkor nézz körbe, de ne a tükörbe,
Mert lehet, hogy a varázs odavész.
A Világ TE magad vagy, s ha
Ellened fordul és hited elhagy?
Emlékezz szavamra, mert azt látod, ami Te magad vagy!