Dr. Papp Lajos szívsebész professzor többek között Széchenyi díjas, Magyar Örökség díjas, Prima Primisszima díjas, Budapest, Kaposvár díszpolgára, a Magyar Tudományos Akadémia nagydoktora, több mint 8 önálló könyv szerzője és 12 könyvnek társszerzője.
Zöldmezős beruházással két önálló szívsebészeti klinikát hozott létre.
A magyar szívsebészek 60 százaléka vagy részben, vagy közvetlen tanítványa.
2008. augusztusában visszavonult, nyugdíjba ment. Azóta aktív sebészetet nem folytat.
Mintegy 15 éve kapcsolódott be a közéletbe. Apropója a Horn kormány uralkodása volt.
Azért dolgozott, hogy egy nemzeti kormánya legyen Magyarországnak.
Ma már nem csak az egyes emberek szívét, hanem az egész nemzet szívét próbálja gyógyítani előadásaival, amelyek a magyar öntudat visszaállítását hivatottak szolgálni.

Mikor a szíved már…
Dr. Papp Lajos szívsebész professzor imája

Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe, Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, - reményteljesen, S fohászkodj: Mi Atyánk, Ki vagy a mennyekben…

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Átkozódik a „Rossz”, - erre van Istene!... Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! Szenteltessék meg a te neved!

Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”, Mikor elnyomásban szenved az Igazság, Mikor felszabadul a Pokol a Földre, Népek homlokára Káin bélyege van sütve: Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog, Mond: Uram, jöjjön el a te országod!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve, Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne….! Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod… S mond: Uram, Legyen meg a Te akaratod!

Mikor a „kisember” fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a „gazdagság” milliókat költ, hogy éljen, És millió szegény a „nincstől” hal éhen… Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed, S kérd: Uram! – add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyöngül, - sőt, - ellene támadsz, Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd, Minden lázad benned, hogy – tagadd meg „Õt”… Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!!! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet: Uram! – segíts! – s bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, Munkád elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad magadat, S később rádöbbentél, hogy kihasználtak….! Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: Uram! – Megbocsátok, az ellenem vétőknek…

Mikor a „nagyhatalmak”, a békét tárgyalják, Mikor BÉKE sehol! – csak egymást gyilkolják!... Mikor a népeket a vesztükbe hajtják, S kérded: miért tűröd ezt?! Istenem! MIATYÁNK! Ó lélek ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj: Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol. Uram! Ments meg a kísértéstől! Ments meg a Gonosztól! Ámen.