Egy versenyre írtam, de nem hiszem, hogy ott sikeres lesz^^

Előszó: Japán, Edo. A jómódú szamuráj beleszeret egy gyönyörű gésába, nem látva mást, csak a szépséges felszínt. A sötét, mély érzelmek rabjává válik, valóra váltva a démoni nő vágyait.

Az enyém vagy

- Az enyém vagy!

Hana csodálkozva figyelte a férfi sápadt arcát, sötét szemeit, vértelen, keskeny ajkait, jellegzetesen leborotvált fejét. A férfi egyszerű jukatánjának övéből kiállt két kardja. Megjelenése, öltözetének minősége sugalmazta, hogy jómódú, magas rangú szamuráj.

- Ryo-sama – hajtotta meg fejét alázattal, hajdísze halkan megcsendült a mozdulattól. Nagyon ügyelt rá, hogy megfelelően viselkedjen. Egy gésa nem hibázhat. Fehér kezeit, vékony ujjait egymásra fektetve maradt így, miközben folytatta. Hangja akár a legbájosabb szélcsengettyűk, úgy csiklandozták a férfi füleit: – Kérem ne hozzon zavarba, ez túl nagy megtiszteltetés szerény személyemmel szemben...

- Hana – suttogta rekedten a szamuráj, közelebb lépett felé, hogy megérintse, de észbe kapva megtorpant. Az utcán vannak, nem viselkedhet így egy gésával szemben. Főleg nem „Hana a virág” előtt, aki a teaház legnépszerűbb hölgye volt. Leeresztette hát a kezét, és mély levegőt vett.

- Ha Ryo-sama óhajtja, ma este fogadom ismét – szólalt meg lágyan a nő, még mindig meghajolva. A nyílt utcán egy szamurájjal beszélgetni túl nagy megtiszteltetés egy gésa számára, nem társaloghat vele egyenrangú félként, kivéve, ha este vendégül láthatja.

A férfi szemrése összeszűkült, átgondolva az ajánlatot. Szíve hevesen zakatolt, úgy érezte a szája porzik, ruhája rátapadt izzadt hátára. Izgult... Annyira izgult!

- Rendben, Hana. Ma este felkereslek.

- Várni fogom, Ryo-sama, köszönöm.

Távolodó, törékeny, óvatosan tipegő alakját elnyelte az emberforgatag. Ryo felsóhajtva rázta meg a fejét, bal kezét kardjának nyelére támasztva, öles léptekkel folytatta útját az ellenkező irányba. Még mindig hevesen dobogott a szíve, ha csak a lány szépséges arcára gondolt. Amikor először találkozott vele, azonnal rabul ejtette őt csodás tekintete. A szemei egészen sötétek, mint az éjszakai égbolt, és ha elég sokáig nézte, felfedezni vélte benne a csillagokat is. Hanga édes volt és lágy, shamizen játéka simogatta a lelkét...

Sok pénzébe és idejébe tellett megkapnia őt egy éjszakára. Soha többé nem volt képes kiverni a fejéből, mintha valami mély démoni erő, egy felbonthatatlan kötelék húzná hozzá.

Azért kereste ma fel, mert reggel, amikor kinyitotta szemeit, elhatározásra jutott: Kiemeli ezt a nőt a teaházból és ágyasává teszi. A felesége természetesen nem lesz boldog, de nem számított.

*

Az idő vánszorgott, eljött az este. Hana a vendége mellett ült, hangszere a sarokban pihent. Aprócska asztal mellett térdelt egy puha párnán, kimonójának ujját szertartásos mozdulattal felhajtotta, öntött a kis kannából teát egy csészébe. Minden kihulló cseppnek meg volt a maga helye, a víz csobogása hallhatatlan volt emberi fül számára. Nem koppant a kanna az asztallapon, semmi más nem volt hallható - csak a hajdísz halk csengése -, amikor megfordult és a férfi felé nyújtotta csészéjét.

- Miről szeretne ma beszélgetni, Ryo-sama? – kérdezte puhán, s ügyelt rá, hogy amikor elveszi a kezét, alkarjának fehér bőrére a férfi vethessen egy pillantást. Ez amolyan kis érzéki játszadozás volt, amelyet a gésák mesteri szinten űztek. Tudta jól, hogy felesleges már játszadoznia, hiszen elérte amit akart. Ez a szamuráj tökéletesen belegabalyodott a hálójába, még arra is képes volt, hogy fényes nappal az utcán megszólítsa őt, érzelmi kitörésében olyat mondott ami illetlen, pedig magas rangja, és befolyása miatt észre sem vehetné.

A férfi nem válaszolt, csak csendben szürcsölte teáját, így Hana ölébe tette aprócska kezeit, kissé előre hajtotta fejét és várt.

- Az ágyasommá teszlek.

A szó szinte dörömbölt a szoba csendjében. Hana megszédült, de nem mutatta, csak sápadtra festett arcát felemelte, és éjfekete szemeit a férfiéba fúrta. Szíve olyan hevesen zakatolt mellkasában, hogy nehezére esett a lassú, nesztelen lélegzés. Várt néhány másodpercet, fejében gondolatok kergették egymást.

- Megtisztelsz, Ryo-sama – simogatott lágy hangja az éjszaka csendjébe.

Végre... Végre!

Megvalósult az álma!

Egy szamuráj felesége lesz. Ó, hogy már van neki?

Hana ajkai hideg mosolyra húzódtak, sötét szemeiben felragyogtak a csillagok.