Hosszu menetben szálingozó emberek, fáradságtól lábuk megremeg

Fegyver csak akinél már ahoz sincs lőszer,ami végképp nincs az a kőtszer.

Ott voltak ök ahol a halál,magának mindig emberére talál.

A hely  neve  Don ,ahol az idő pókja hálót fon.

Sokuk már nem nevet,csak a végtelennel ráz kezet.

Árokban fekve imábe temetkezve,mindenről meg feledgkezve.

Süvőltö golyók kőzt járva, a végső futásra várva.

Remény hogy talán lassan vége,áhitattal néztek fel az égre

Folyt.....