Kedves gazdám, az örök vadászmezőről nézlek,
nem látok a szemedbe könnyet…
Hat hetesen magatokhoz vettél, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam veletek. Ahogy növekedtem, egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek már nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simogatásért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettél a kocsiba. Boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén megálltunk, kinyitottad az ajtót és eldobtad a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem, Te már sehol sem voltál. Kétségbeesetten rohantam utánad a kocsik között, labdával a számban. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többé nem tudtam felállni. Próbáltam utánad menni, de már nem volt erőm. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, vártam, hogy visszajössz értem. Hiába nyüszítettem, senki nem figyelt rám.Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autójába. Amikor megálltunk, egy fehér köpenyes férfi szaladt hozzánk, s mikor rám nézett csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem.
Talán ha mindig kicsi maradok, nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék… talán… talán...

Címkék: barátság hűség  

Kategória: Állatok

Feltöltés ideje: 6 éve

Látta 203 ember.