A Jerusalem Post című izraeli újság nemrégiben részletesen foglalkozott a zsidó keresztények helyzetével Izraelben. A napilap szerint a „messiáshívőkkel” (ez a fogalom a Jézus Krisztusban hívő zsidókra) szemben sok az alaptalan előítélet, mozgalmukat az ultraortodox judaizmus titokzatos szektának tartja, amely a kiszolgáltatott, gyenge embereket cserkészi be és téríti át keresztény hitre. A társadalom többsége azonban toleráns e kisebbség iránt, amelynek tagjai zsidó származásuk mellett a világszerte több száz milliós evangéliumi kereszténység tagjainak vallják magukat.

Larry Derfner újságíró számos messiáshívő közösséget látogatott végig, a mozgalom több ismert vezetőjével is beszélt. Derfner szerint a messiáshívők „jóindulatú emberek", akik „elkötelezett cionisták, valódi hazafiak", és akik számára a katonai szolgálat éppoly fontos, mint a társadalmi szerepvállalás. „Inkább üldözött kisebbség, mint fenyegetés a társadalomra nézve" - összegezte tapasztalatait az izraeli újságíró.

A tel Aviv-i Dizengoff bevásárlóközpont előtti forgatagban három fiatalember szórólapozik, piros pólójukon a „Jehudim L'ma'an Jesua" (Zsidók Jézusért) felirat olvasható. A brossúrákon az izraeli kék-fehér zászló mintázata látható, rajta jól kivehető az üzenet kék betűkkel: „Jézus a Messiás!" „A legtöbb izraeli nem is tudja, hogy ki volt Jézus valójában" - állítja a mozgalom helyi vezetője, az Izraelben született Dan Sered.

A járókelők többsége lassítás nélkül veszi át a szórólapot, néhányan megállnak beszélgetni, és időről időre vannak, akik ellenségesek. Valaki még a rendőrséget is felhívja, Sered azonban nem aggódik ettől. A törvény csak akkor bünteti a térítést, ha az aktivisták pénzzel vagy más anyagi haszonnal kecsegtetik az érdeklődőket. A másik megkötés szerint fiatalkorúak csak szüleik beleegyezésével térhetnek át más hitre.

A Sered vezette szervezet 1980 óta aktív Izraelben, a tel Aviv-i irodában tizenöt főállású munkatárs dolgozik. A szórólapozás és a hirdetések hatására havonta negyvenen-ötvenen keresik fel a szervezet irodáját, ahol az érdeklődők Jézusról beszélgethetnek Sered munkatársaival. Sered elmondása szerint a szervezet munkája eredményeképpen „az elmúlt évben közel százan tettek személyes hitvallást Jézus mellett."

A 48 éves Kastant - aki nem vallásos családban nevelkedett - egy amerikai evangéliumi gyülekezetben hallottak ösztönözték arra, hogy Jézus személye után kezdjen kutatni. „A munkám során számítógépes rendszereket elemzek, így engem csak logikus érveléssel lehet meggyőzni" - mondja. A feleségével együtt a Tóra és az Újszövetség tanulmányozását követően jutott arra a meggyőződésre, hogy Jézus a Messiás. „Kilenc hónapon keresztül naponta több órán át tanulmányoztam a Bibliát" - meséli Kastan, akinek két - szintén messiáshívő - fia az izraeli hadsereg elitalakulatában szolgál.

„Nincs különbség a Tóra Istene és az Újszövetség Istene között" -, magyarázza Jonathán, egy messiáshívő zsidó közösség nagydarab pásztora a Jerusalem Post újságírójának - „Jesuában (Jézusban) Ábrahám, Izsák és Jákob Istene testesült meg." Az ultraortodox judaizmus irányzathoz (haredi) tartozók szempontjából azonban egy ilyen kijelentés felér az istenkáromlással.

A messiáshívőkkel szembeni előítéletekért nagyban felelős két haredi szervezet - a Jad L'achim (Testvéri kéz) és a Lev L'achim (Szív a testvérekért) -, melyek célja a keresztény evangelizálás megakadályozása Izraelben. Ezek a szervezetek a végsőkig is elmennek, és egyesek szerint törvényen kívüli eszközökhöz is folyamodnak a céljuk elérése érdekében.

A messiáshívő vezetőkkel szemben nem ritkák a gyalázkodó kampányok. Fényképpel ellátott posztereken járatják le őket, és a haredi szervezetek a saját bevallásuk szerint is ügynököket építenek be a zsidó keresztény közösségekbe. Ezek az ügynökök jelentéseket küldenek a hívőkről a Belügyminisztériumba, ahol konzervatív beállítottságú hivatalnokok képesek megakadályozni a célszemélyek bevándorlását és az izraeli állampolgárságuk megszerzését.

Calev Myers jeruzsálemi ügyvéd szerint az izraeli Belügyminisztériumban még mindig rengeteg olyan mélyen vallásos bürokrata dolgozik, akik az ultraortodox Sasz Párt uralma idején kerültek pozíciójukba. Ezek a hivatalnokok szorosan együttműködnek a Jad L'achim aktivistáival, hogy a törvényt kijátszva megfosszák a messiáshívő zsidókat a jogaiktól.

2008 decemberében az amerikai Messiáshívő Zsidó Közösségek Egyesületének egykori elnökét tartóztatták fel határőrök a tel Aviv-i Ben Gurion repülőtéren. Jamie Cowennel szemben az volt a vád, hogy illegális keresztény missziós tevékenységben vett részt. Az amerikai férfit és feleségét nyolcórás várakozást követően engedték belépni az országba, de csak azután, hogy aláírt egy nyilatkozatot, miszerint nem végez missziós tevékenységet Izraelben tartózkodásának ideje alatt.

„Ilyen vallási diszkriminációra Iránban számítana inkább az ember, nem Izraelben - nyilatkozta Cowen, aki szakmáját tekintve bevándorlási ügyvéd az Egyesült Államokban. Százezer dollár humanitárius segélyt hoztunk eddig ebbe az országba. Izraeli katonák részére ötvenezer dollár segélyt adományoztunk. Ez hihetetlen!"

A házaspár éppen két lányukat jött meglátogatni, akik közül az egyik már izraeli állampolgár. A másik lányuk nemsokára szintén állampolgárságot nyer, miután több messiáshívő társával együtt nemrégiben pert nyert az állammal szemben. Az izraeli legfelső bíróság két esetben - 1989-ben és 1992-ben - mondta ki azt, hogy a messiáshívő zsidók nem jogosultak az állampolgárságra. 2008 áprilisában azonban új ítélet született, miszerint mindazoktól nem tagadható meg az állampolgárság, akik apai ágról - és nem az ortodox követelménynek megfelelően anyai ágról - tudják bizonyítani zsidó származásukat.

David Tal egy közismert messiás­hívő családban nevelkedett a hetvenes években. Elmondása szerint „gyermekként borzasztó üldözésnek voltam kitéve. Az iskolában a hitem miatt leköptek, megvertek, »büdös kereszténynek« szólítottak. Egyszer egy háromszáz fős haredim tömeg tüntetett a házunk előtt, néhányan be is törtek hozzánk." Bár a tanárai soha nem bántak vele rosszul, elmondása szerint „furcsa volt azt hallani a történelemórán, hogy Jézus egy rettenetes ember volt".

Esetenként komolyabb atrocitásokra is sor került a messiáshívőkkel szemben. Jeruzsálemben és Kirját Jamban ismeretlen tettesek bombát dobtak a közösség épületeire - mindkét esetben az éjszaka közepén, így szerencsére senki sem sérült meg. Beersevában egy keresztelési szertartást zavartak meg haredim aktivisták, míg Aradban szombatonként gyakran leköpik és becsmérlik az imára tartó messiás­hívőket.

Az amerikai Külügyminisztérium vallásszabadságról szóló legutóbbi jelentése szerint Izraelben „a messiáshívő (Jézus Krisztusban hívő) zsidók zaklatása... az ortodox zsidóság részéről megnövekedett..." Az elmúlt évben két különösen súlyos esetre is sor került, amelyek szerepelnek is a külügyminisztériumi jelentésben. Or Jehuda településen az ultraortodox Sasz Párthoz közel álló Uzi Aharon polgármester irányítása alatt kampány zajlott a messiáshívőkkel szemben. 2008. május 15-én a polgármester felkérésére a helybéli haredim vallásos iskola tanulói összegyűjtötték a messiáshívők által korábban kiszórt Újszövetségeket, és a zsinagóga előtt tüzet raktak belőlük. Március 20-án pedig David Ortiz messiáshívő pásztor tizenöt éves fia sérült meg súlyosan, amikor egy rejtett pokolgép robbant a házuk elé rakott kosárban.

A messiáshívő zsidók saját bevallásuk szerint csak a környezetükben élő militáns ortodoxoktól tapasztalnak ilyen szélsőséges elutasítást. Sered és Kastan például elmondta, hogy a többségi világi társadalom részéről teljes elfogadást, toleranciát tapasztalnak.

Netanjahu számít az evangéliumi keresztényekre

Erősíteni szeretné a kapcsolatot Izrael keresztény támogatóival a Knesszet Keresztény Szövetségesei elnevezésű lobbicsoport újonnan kinevezett vezetője. David Rotem (képünkön), a Jiszrael Beitenu Párt képviselője már két éve aktívan tevékenykedik a parlamentközi csoportban, amelynek irányítását eddig Benny Elon végezte, aki idén úgy döntött, hogy politikai pályafutását egy időre szüneteltetni kívánja. Elon, a Nemzeti Unió Párt egykori képviselője, turisztikai miniszteri kinevezése alatt is jelentős erőfeszítéseket tett az evangéliumiak támogatásának megszerzéséért.
Az egyre nagyobb befolyással rendelkező parlamenti lobbicsoport célja, hogy miközben a radikális iszlám terjed, Izrael a világ minden tájáról maga mögött tudhassa a keresztény közösségek, különösen az evangéliumi keresztények, támogatását. 
A lobbicsoportot 2004 januárjában hozták létre abban az időszakban, amikor rendszeressé váltak a palesztin öngyilkos merényletek Izraelben. Az evangéliumi keresztények ugyanis még akkor is megtöltötték Jeruzsálem üres utcáit, amikor az állandó terrorveszély miatt sok amerikai zsidó sem vállalta az Izraelbe utazást. Az evangéliumiak morális támogatása így nyilvánvaló volt a város lakosai számára, akik rendkívül nehéz időket éltek át. 
A csoport jelenleg 13 parlamenti képviselőt tudhat tagjai között, akik hét politikai pártból tevődnek össze. Eddig 14 külföldi parlamentben létesítettek „testvércsoportot”: az Egyesült Államokban, Kanadában, Uruguayban, Brazíliában, Sierra Leonéban, Dél-Afrikában, Malawiban, Nagy-Britanniában, Németországban, Svájcban, Japánban, Koreában, a Fülöp-szigeteken és az Európai Unióban is. Ezek a parlamentközi lobbicsoportok keresztény és zsidó törvényhozókból állnak, akik a közös bibliai értékek alapján sorakoznak fel Izrael mellett. Emellett helyi keresztény csoportok támogatását is élvezik. Jövőre viszont már 30 ország szerepel a célkitűzések között: a lobbicsoport különösen Európára és Afrikára tervezi helyezni a hangsúlyt, amely térségekben a radikális iszlám befolyása növekszik. 
Az elmúlt öt évben az amerikai zsidóság vezetősége nem fordított jelentős figyelmet a csoport tevékenységére, mivel az olyan társadalmi kérdésekben, mint az abortusz, az állam és egyház szétválasztása vagy az iskolai ima, szöges ellentétben állt az evangéliumiak által képviselt állásponttal. Ennek ellenére a csoport egyre nagyobb befolyással rendelkezik. Rotem nem kíván teret engedni azon aggodalmaknak sem, amiket leginkább az ultraortodox közösség részéről hangoztatnak: hogy a keresztények előtérbe kerülése a „térítés” veszélyével járhat. A képviselő hangsúlyozza, hogy a kapcsolat a kölcsönös tiszteleten alapszik, és a csoport alapelvei között szerepel, hogy misszionárius csoportokkal nem folytat párbeszédet. 
Sokan úgy vélik, hogy Benjamin Netanjahu hatalomra kerülésével még inkább erősödik az evangéliumi keresztények és Izrael közötti jó viszony, a kijelölt miniszterelnök ugyanis a keresztény cionistákat Izrael legjobb barátainak nevezte, és szorosabb együttműködésre tett ígéretet.