"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket
 és elfeledni az elfelejthetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget,
 de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben, és felhívtam valakit csak azért,
 hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól és féltem,
 hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontosa számomra.
A végén mégis elvesztettem...
De túléltem, és még most is élek. Az életet nem csak túlélem...
...és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd..

Azért mert mosolygok, nem vagyok még boldog.
Vannak az életben nagyon furcsa dolgok.
Kacagok akkor ha szívemet tépik,
Furcsa ember baját soha meg nem értik.
Mindenki elhagyott, aki elhagyhatott.
Mindenki megdobott, aki megdobhatott.
Az is ütött rajtam, kinek mindig adtam.
Szívszeretetemért szívet sose kaptam.
Én csak ember vagyok, az is maradok,
Bármilyen furcsa is álmokért szaladok.
Mert nem lehet álom egy igazi élet,
És ha most tévedek, bocsánatot kérek.
"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá! Ilyenkor derül ki,
elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy,
mintha semmi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre.
 A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."
Ne hiányolj senkit a múltadból, mert okkal nincs benne a jövődben!
A múltat törlöm, élem a jelent, mert a jelenemből lesz a jövőm!
A barát az, aki megérti a múltadat, hisz a jövődben és elfogad annak aki vagy!