Szia Erzsébet! Végre egy pici mosolyt is láthatok az arcodon. Eddig ez nekem a legéletszerübb fotód, lám-lám munkaközben is láthatunk, itt bíztosan a helyeden vagy. Sok ilyen fotót kívánhatunk Rólad, az élet szép, hiszen ezt Te is tudod. Ha örülünk ennek az a jó, hadd lássák csak mások is rajtunk. Mi meg szívesen örülünk annak, hogy élhetünk, hogy ragyog a Nap, igaz kicsit sokat esik, de mi ezt is kifogjuk bírni, úgyhogy hajrá Erzsébet, csak így tovább, én szurkolok Neked, és ha tudsz írjál, láthatod
hogy belőlem csak úgy folyik a szó, és válaszolni fogok Neked. Addig szia, László.

Válasz