Hogy is kezdjem el, ami elmondhatatlan, hogy is mondjam el,
ami ért érdemes volt megszületni tán, s meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.
Ki érti meg?
Egy fiu és egy lány az első pillanatban játszanak csupán
de már az első csókban benne ég a láng, a mindent felemelésztő olthatatlan vágy
a szerelem.!
Már felednék magányos éveket, elvenni őt Tőlem már nem lehet
arca közel, s szeme ölel.
Ha végre ránk talál egyszer egy álom, nem engem,
hogy többé váljon, nincs szó rá elég , ily gyönyörű szép.
Meddig lesz enyém, sivár kis életemre meddig tűz a fény,
amiért érdemes volt megszületni tán, s meghalni sem nagyon nagy áldozat
talán a szerelem.
Meddig lesz enyém! Sivár kis életemre meddig tűz a fény , amiért érdemes volt
megszületni tán, s meghalni sem nagyon nagy áldozat talán! A szerelem!

Válasz