szép, napstéses reggel..

a napsugarak szárnyalnak be az ablakomon, néznek, mosolyogva. várják az ébredésem. de én nem akarok felkelni, feküdni akarok, mert érzem elsozmorít valami ha felkelek... megszolal a kaputelefon; kérdem: -ki az? válaszolja: -Éva. apukámhoz jöttek.. visszamentem az ágyamba és lefeküdtem.. már nem tudtam aludni. ahogy teltek a percek csengett a telefon.. fölkeltem, felvettem.. egy nem kívánt személy hivott hazug szavakat suttogott a fülembe. rosszat akart és akar nekem.

éreztem hogy nem kellett volna felébredjek..éreztem hogy valaki elrontsa ez a csodás reggelt..

"Miért pont én vagyok, aki hozzád tartozott?"