Isten az, Aki Van

Isten, az önmagától égő tűzben jelenik meg Mózesnek. Ez a csodálatos jelenség arra készteti Mózest, hogy közelebbről is megnézze a lángoló és ugyanakkor el nem égő csipkebokrot. Isten a tűzből megszólítja Mózest, és Mózes megszólítja, az őt megszólító Istent. Mózes az Isten nevét kérdezi, hogy meg tudja mondani ki az, aki népéhez küldi, és Isten megmondja a nevét: „Vagyok, Aki Vagyok”. Ezt mondd meg Izrael fiainak, a Vagyok, Aki Van, az küldött hozzátok. Akit szeretünk, arról minél többet szeretnénk tudni. Ha Istent szeretjük, akkor nemcsak azt akarjuk tudni róla, hogy ő az, Aki Van, tudni szeretnénk azt is, hogy milyen az Isten, hogy milyen az Isten arculata. A zsoltárossal együtt; a Te arcodat keressük Urunk! Isten bennünket, embereket a maga képére és hasonlatosságára teremtett. A hitelesítő pecsét, Isten aláírása, az Istenbizonyíték a teremtésben az ember. Kicsoda az ember, és kicsoda az Isten ez a két kérdés, csak látszólag két kérdés. Mert ha tudnánk kicsoda az ember, az Isten képe, azt is tudnánk ki az, akit ez a kép ábrázol, tudnánk azt, hogy kicsoda az Isten, és fordítva is, ha tudnánk kicsoda az Isten, felismernénk az ő képét is, tudnánk azt is, hogy kicsoda az ember.

Atya

Elétek hozom egyik testvérünk vallomását, aki rátalált az Istenre. Ez a vallomás utat mutathat, megvilágíthatja nekünk is a Szentháromság misztériumát. „Mindenütt kerestem az Istent, de sehol sem találtam. Aztán kerestem önmagamat, valójában ki is vagyok én, és önmagamat sem találtam. Aztán kerestem a másik embert, és a Szeretet élményében mindhármunkat megtaláltam.” Az egyetlen örökkévalóság a Szeretet. A Szeretet nem múlik el soha. Isten, Aki Van maga a Szeretet. Jézus, Isten megtestesült szeretete, Nagypénteken és Húsvétkor bebizonyította, hogy tényleg olyan az Isten, amilyennek tanította, hogy az Isten a mi Mennyei Atyánk, határtalanul, poklokig menően szeret bennünket.

Fiú

Isten jelen van a másik emberben, mint Fiú Isten. Jézustól tudjuk, hogy amit a legkisebb atyánkfiának teszünk, vagy nem teszünk, azt vele tesszük, vagy nem tesszük. A szeretet egyesítő hatalmáról mindannyian tudunk, hiszen ami szeretteinkkel történik, az valahol velünk is történik, szeretteink öröme, bánata egyúttal a mi örömünk és a mi bánatunk is. Isten szeretetének egyesítő hatalma határtalan. Nem tudunk úgy körülnézni ebben a világban, hogy közben ne tekintenénk arra, aki széles jókedvében, szeretetéből fakadóan megteremtette, és fenntartja. Szent Pál apostol beavatást nyert Isten titkába, Krisztus misztériumába, ezek szerint, az Atya Isten, Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Jézus az alfa és az omega, a kezdet és a vég az első és az utolsó. Kezdetben csak az Isten volt, a vég ehhez hasonló; Krisztus a mi Urunk által Isten lesz minden mindenben.

Szentlélek

Isten jelen van bennünk, mint Szentlélek Isten. Keresztségünk a Szentlélek Isten templomává avatott bennünket. Keresztségünkből fakadóan, a Szentháromságos Egy Isten karakterét, nevét viseljük, ez a név kötelez. A lelkünkbe vésett örök, eltörölhetetlen karakter, az Isten színe előtt, vagy mellettünk, vagy pedig ellenünk tanúskodik! Isteni életre, születtünk újjá. Nemességünk, isteni származásunk Jézusi életre kötelez bennünket. Isten megtestesült szeretete, bennünk is testet akar ölteni. Ahogy Jézus bemutatta nekünk az Istent, azt fel kell dolgoznunk. Isten hozzánk való nagylelkűségét meg kell tanulnunk, és embertestvéreink felé gyakorolnunk kell. Isten bennünket mindenek ellenére is szeret, ezért javasolja, sőt parancsolja nekünk Jézus, hogy hozzá hasonlóan szeressük még ellenségeinket is. „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Isten tükröt állít elénk a másik emberben. Ebben a tükörben megmutatkozik, hogy otthonra talált-e, a mi Mennyei Atyánk irántunk való irgalmas szeretete, a mi szívünkben.