Lehet, hogy későn érő típus vagyok? Ki tudja. Egy biztos, változik az ember.

Kamaszként szakmát választottam, tanultam, dolgoztam. Az élet úgy hozta mindig felelősséggel, 2-3-4 ember helyett gürcöltem. Ha vissza gondolok nem bántam meg. Az elmúlt erős 20 évet a választott szakmámban nem volt könnyű lehúzni. És mint olyan sokan mások is, én is elfáradtam, én is gyűrötten, kedvetlenül indulok az újabb napnak. Pozitiv ember lévén borzasztóan bántott, ahogy évek óta egyre több mosoly nélküli embert látok az utcán, akiknek a homlokára kiült a "nekem már minden mindegy" felirat.

És láss csodát azon kapom, energiával teli, vidám önmagam, hogy kezdek hasonlítani az általam annyira sajnált borús képű "utca emberére". Mesélhetnék. Tudom, nem könnyű megmagyarázni, hová lett a derű és a jókedv. Mindenki magánéletében vannak nehéz percek, mindenki hordoz valamilyen keresztet a hátán. A magánéletbe bele lehet keverni a poltikát, de ezt én mellőzném, a lényeg az, hogy mindenki pénzből él, és bárkivel beszélek, mindig a pénzre lyukadunk ki. Azt hiszem az én problémám is ez lehet. A bizonytalanság. Az, hogy ahogy múlnak az évek, úgy kell egyre többet vállalnom ahhoz, hogy normál életkörülményeimet fenntartsam. Ehhez nem öregedni kellene az ember lányának, hanem fiatalodni. Nem megy. A piac haldoklik, az embereknek nincs pénzük, kedvük, igy én a tanult és tapasztalt szakmámmal ugyanúgy nem jutok semmire. Folyamatosan csökken megbízóim száma, és nem azért, mert esetleg rosszul csinálok valamit. Itt jelenleg egy jól kidolgozott marketing sem segit.....

Amikor körmöm szakadtáig benne voltam a munkáimban, és elfáradtam, a pihenés az volt, hogy kicsit azt csináltam, amit szeretek. Hobby. Alkotnom kellett, készítenem valamit. Valamit, amiben benne volt szívem lelkem, szeretetem. Amihez fantázia, és alkotó vágy kellett. Igy megatnultam néhány dolgot a szakmámon kívül is, de sajnos ezekről nincsenek papirjaim, csupán az eredményt tudom felmutatni. Nem baj, hogy gyakorlatban jobb vagyok annál, mint akinek erről szól a bizonyítványa, a kutyának sem kellek, tehát a tanult szakmámból kell továbbra is megélnem, és a hobby csak megnyugtatás, megnyugvás, és pénztemető marad....

Eljött a nap, amikor a gondolkodási idő lejárt. Vagy tönkre megyek lelkileg, fizikailag, anyagilag, vagy váltok! Betelt a pohár! Meguntam a mindennapos küzdelmet azért, hogy munkákat találjak, majd napi 16-18 órát gürizek azért, hogy a családom nem jól, csupán stabil elfogdható körülmények között éljen. Eldöntöttem! A hobbymból fogok élni! Abból a szerelemből, amit alkotásnak neveznek. Ez lesz a munkám!.... Igen ez volt az a döntés, ami erőt ad továbbra is, hogy tanult és gyakorlott szakmámat folytassam mindaddig, amig kidolgozom, és előkészítem életem második felének megélhetési stratégiáját. Hosszú és kemény küzdelem lesz ez is, de már látom meg fogja érni. Pedig most még többet dolgozok, hiszen már van egy új feladat is. De erőt ad az alkotás öröme, és hiszem, hogy jól döntöttem....

Ha többet szeretnél megtudni,és te is megpróbálnád, regisztrálj az alábbi linken. Csak a tudásod kell, a többi megy magától. Semmibe nem kerül:

http://www.abbcenter.com/?szerk=1&a=14206

Ha a link itt nem működik, másold be a böngésződbe.

De érdeklődhetsz mailben is, kekesfekete@freemail.hu