<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Visszaváró búcsú

Kisgyermekként álltam az ajtó előtt.

Édesanyám mosolygott de a könny csöpögött.

Tudta Ő is rég óta már,

Lehet, hogy ez lesz az utolsó mosolygás.

Érezte, hogy nem értek semmit az egészből.

Mindenkit a mosoly mögött rosszkedv gyötört.

Előre látták ez a gyerek mennyit szenved még,

Mennyi kínt él át élete kezdetén.

De végül felfogja,

Hogy az élet szent, s el nem dobja.

Semmi áron nem veszti el,

Vigyáz rá, mert az Istenének kell!

Refrn.:

Ó, mond meg, mitől változik az élet így meg?

Ó, mond meg, hogy akit szeretünk, miért megy el?

Ó, mond meg, hogy a szenvedésnek lesz-e majd vége?

És akit hazavárunk, egyszer visszajöhet-e?

A mentő ablakából néz.

Puszit küld, az utolsót felém.

Visszatartja könnyeit, mert fia még néz,

Hova viszik anyját, és mi történt?

De a fájdalom, ami akkor a szívében volt,

Később elzárja, és már sohasem láthatod.

Az a sok heg, ami még be nem forrt,

Vigasztalást lel, s így múlik a fájdalom.

Mert később tudja már,

Hogy láthatja még őt, nemsoká’!

És újra megöleli,

És már el nem vesztheti!

Refrn.:

Ó, mond meg, mitől változik az élet így meg?

Ó, mond meg, hogy akit szeretünk, miért megy el?

Ó, mond meg, hogy a szenvedésnek lesz-e majd vége?

És akit hazavárunk, egyszer visszajöhet-e?

Csak annyit mondok még:

Szeretlek, és örökké bennem élsz!

De tudnod kell, hogy fiad visszavár,

Tudnod kell, hogy harcol érted, s nem hagy el, örökké téged vár!

Szeretlek édesanyám!

Refrn.:

Ó, mond meg, mitől változik az élet így meg?

Ó, mond meg, hogy akit szeretünk, miért megy el?

Ó, mond meg, hogy a szenvedésnek lesz-e majd vége?

És akit hazavárunk, egyszer visszajöhet-e?