<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-style-unhide:no; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Miért nem?

Nem tudom, hogy te hogy gondolod.

Nekem zúg a fejem és esténként nem alszom.

Csak azon töröm magam, azon rágódok,

Hogy hol rontottam el, miért nem vagyok már jó?

Én a szívem - lelkem adtam neked,

Megszámolni sem tudom, érted mit tettem.

De mégis ezt kaptam, így végeztem.

Nem tudom, hogy mivel rontottam el?

Amikor azt mondtam, hogy szeretlek azt úgyis gondoltam.

Mélyen belülről jött a szó, őszintén és nem hazudtam.

Megosztottam veled minden percem, és mindenem neked adtam,

Nem értem hogy hol s mikor, mivel bántottalak?

Lázasan fekszem a forró ágyamban.

A szerelmemet várom, de ő távol van.

Pedig én mindig ott voltam vele,

Mindig kiálltam mellette,

Támogattam mindig mindenben.

Hogy ronthattam mindent így el?

refr.:

Miért nincsen még új esély?

Miért nem vagy olyan mint rég?

Én most is úgy lángolok,

Én most is felrobbanok,

Én most is elolvadok.

Ha kell érted megteszem,

Csak tudd én még féltelek!

Úgy éreztem, hogy ott meghalok.

Villámcsapás volt, jó nagy fájdalom.

Hirtelen mint egy jégtömb álltam ott,

A szavak és a nyelvem a számba fagyott.

Talán nem is hittem el, hogy megtörténhet

Talán nem is gondoltam, hogy lehetek vesztes.

De végül beláttam, hogy én hibáztam,

Csak nem tudom, hogy hol s mikor nem vigyáztam?

Kérdőjel és félelem, ahogy mondtad rég,

Ez van most én bennem, nagyon kemény.

Feladnám, mert azt kéne, de semmit sem értek,

Küzdeni viszont nem fogok, én tettem már eleget.

Lázasan fekszem a forró ágyamban,

A szerelmemet várom, de ő távol van.

Pedig én mindig ott voltam vele,

Mindig kiálltam mellette,

Támogattam mindig mindenben.

Hogy ronthattam mindent így el?

Refr.:2

Ha kértél bármit én mindent megtettem.

Ha kellett valami az első voltál nekem.

Miniig a kincsemként kezeltelek,

Bármi történt a legjobban féltettelek.

Mindenben amit kértél azt tettem.

Néha nehéz volt, néha nehezen ment.

De mégis megcsináltam, mégis kész lettem.

És hogy miért? Mert szerettelek.

Csak, hogy az élet válaszol ha kérdezed,

Nem tudtam, de jól megéreztem,

Ez nem megy sokáig, lassan vége lesz.

Nem számított már, hogy érted mit teszek.

De nincs harag, mert szabad vagy és élsz ezzel.

Nem tarthatlak vissza, ha mész menj el.

Csak ne engem hibáztass én most is szeretlek, De ne várd azt, hogy én küzdjek érted.

Még ha akarnám is megállok,

Mindent újra kezdeni nem leányálom,

Mindent végig szenvedni, én nem bánom,

De nem teszem, mert te nem így kívánod.

Mégha azt is mondod küzdjek érted,

Akkor is végig gondolom megéri- e mindez?

Mert ha nem kellek; és miért kellenék?

Hiába volt a kín, hiába szenvedek én!

Te szabad vagy és én nem foglak vissza,

Éld az életed, úgy ahogy gondoltad.

De ne legyek én a hiba, ne én várjalak vissza,

Hanem élj úgy, ahogy te neked tiszta.

Ahogy a szíved súgja.

refr.:2