Előző cikkemben már utaltam rá, hogy célok nélkül az ember élete üres, szürke egysíkú. A kérdés, hogy lehet-e valamilyen alternatívát kidolgozni a célok kitűzésére? Mik azok a tényezők, amelyek általánosak és melyek személyre szabottak?

Abból kellene kiindulni, hogy minden ember egy önálló személyiség, tehát a céloknak is személyre szabottnak kell lenni. Ennek ellenére nagyon sok olyan ismerősöm van, akinek azonosak a vágyaik. Eljutottunk az első akadályig. A vágy és a cél egyáltalán nem rokon értelmű fogalmak. A vágy, csak belső óhajtás, amely egyáltalán nem vonja maga után a megvalósítás kényszerét. Vágyódhatunk egy gyönyörű ház, egy méregdrága luxusautó, egy álomfizetésű munkahely, egy világkörüli luxusút után is, ha adottságaink, körülményeink nem teszik lehetővé. Vágyaink mindig mások megvalósított céljait vetítik elénk. A vágy sohasem hordozza magában megvalósulás időpontját, és szerintem, itt van a bökkenő.

Ha a vágy tárgya célként merül föl, a megfogalmazása teljesen más köntösbe öltözik. Első különbség, hogy a cél kitűzésénél megjelenik az időpont: pl.-hat év múlva ilyen házat fogok építeni. Ebben a meghatározásban, már benne van döntés kényszere, amely kijelöli az elvégzendő feladatokat.

Természetesen vannak irreális célok is, de ezek valójában komolytalan vágyak célnak maszkírozva. Az ilyen irreális célok kitűzője már az elhatározás pillanatában tisztában van, hogy lehetetlen célt tűzött ki, legfeljebb önmagának sem ismeri el.

A jól megfogalmazott cél, nem föltétlen a adott pillanat körülményeitől függ, hiszen, ha jelenleg kilátástalan is a megvalósítás, egy jól behatárolt időn belül a körülmények megváltoztathatók. Ez a kulcs mondat: A körülmények megváltoztathatók. Ettől válik az ember élete fontossá. Jó döntések sorozatával, kitartással egyre közelebb kerülhet a kitűzött cél, egyre biztosabbá válik az önmegvalósítás.

Legyenek tehát céljaink. Kezdjük előbb mindennapi apró dolgokkal, és beindul egy olyan folyamat, ami fejleszti az egyéniséget, sikerélményt ad, és egyre nagyobb, egyre több döntést hozó feladatokat merünk felvállalni. Környezetünk lassan felfigyel ránk, fontossá válunk a számukra. Innen már csak egy lépés a siker felé vezető út.

Erről majd újra írok egy pár gondolatot.

(Bertalan Gyula)

www.yessplus.hu/H-07926