Már nem kérem, hogy

pillangó-reggel szárnyaiddal

hűsítsd lázas álmom,

szárítsd párnámon a

verejték foltokat és rakd össze

redőnycsík szaggatott testem,

ha kitakar álmodból a nap.

Nem érezlek,

ujjaim idegpályáin

hiányzik az ősi visszacsatolás.

A tudat, hogy létezel, már

nem annyira fontos.

Éjszakát formálok

feketére mázolt arccal és

elhiszem, hogy létezik

valahol az érzés amnézia.

(öregsam)