A macskák tartásánál a legfontosabb mindig az, hogy az állatokat  kiegyensúlyozottan etessük, betegség, vagy sérülés esetén a megfelelő módon kezeljük és pontos ismeretein legyenek a macska természetéről, viselkedéséről.
A macska elvárja az embertől – akit egyébként valamiféle macskatársnak tart –, hogy tisztában legyen azzal, meddig mehet el a gazda, és az állat mindenkor tiltakozik is a jó „macskamodor” megsértése ellen.
A macskák nem álnok lények. Csak akkor viselkednek haragosan, ha rosszul bánnak velük,
A macskák nőstényei február hónapban érnek vemhességük félidejéhez. A vemhesség negyedik hetében célszerű féregteleníteni...

Még mindig tartja magát az a középkori babona, amely egyes nőket boszorkányoknak, és a macskát pedig a boszorkány állatának nyilvánította.
A macska természete nem is kegyetlen. A sebesült egérrel sem azért játszik, mert örömét leli a kínzásában, mindössze a vadászat fogásait, technikáját tanulja vagy gyakorolja. Mint vadász el sem tudja képzelni áldozata félelmét és fájdalmát.
Gyakran hallani azokról a szemrehányásokról is, elsősorban olyanoktól, akiknek az állatokkal semmiféle valódi kapcsolatuk nem volt még. Ahelyett, hogy állatokat bálványozunk, inkább embertársainkkal kellene törődnünk – mondják. Mintha az állatok iránti szeretet, tapintat és gondoskodás kizárná az emberekkel szembeni hasonló kötelezettségeket. A kettő összetartozik.

~ * ~

Bővebben: http://soundgraph.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1171884