Lélek – súly

Az emberi lélek oly nehéz,
Mint mázsás súlyt úgy cipeled.
Néha csapong, röpköd száll,
Néha el sem bírod már.
Nem kell hozzá ősz vagy tél,
Jó szó - rossz szó épp elég.
Összetörik perc alatt,
Közben a szív megszakad.
A test törékeny doboz,
Miben lelked tárolod.
Összetörhet ám e test,
Lelked nem érzi meg ezt.
De ha a lelked törik,
Tested darabokra hullik.
Ki érti ezt emberek?
Élni így most, hogy lehet.
Tested összefoltozzák,
Ép a lelked nem lesz.
Sérült lélek, sérthető,
A halálba űzhető.
Lehetsz béna, nyomorék,
Csak a lelked legyen ép.
Átvészelhetsz sok csapást,
Tested rá nem reagál.
Vigyázz szavad kihez szól,
Hisz nem ismered a valót.
Lehet csodás, álomszép,
De a lelke már sötét.
Ha már sokat bántották,
Átfordulhat, rosszra vált.
Így lesz jóból a gonosz,
Te ezt meg sem gondolod
Száján mosoly, olvadó,
Szíve gyűlöl, átkozó.
Szava csengő nótaszó,
Szeme ártó, vádoló.
Aki tiszta emberként
Éli le az életét.
Nem érzi meg a veszélyt.
Bizony könnyen lépre megy.

Kandrács Róza