És Siker csak ment, mendegélt.

Leginkább arról lehetett felismerni, hogy ragyogott, tele volt energiával, duzzadt az életerőtől. Néha ugyan megbotlott, orra is esett, de mindig felállt és újult erővel ment tovább. A legfontosabb jellemzője azonban mégis ez a sugárzó energia volt, amiről messziről meg lehetett ismerni. Akkor is, ha egészen apró, pici léptekkel haladt és akkor is, amikor fölvette a nyúlcipőt, valamint ugyanúgy, ha azt próbálgatta, mekkora a legnagyobb lépés, amit meg tud tenni.
 Ahogy ment, mendegélt, egyszer csak -mint minden mesében- szembejött vele Irigység. Őt kikericssárga színéről, a folyamatosan dúló-fúló, morgó hangokról és a füleiből időről időre előtörő vöröses füstkarikákról ismerte mindenki, aki csak látta. 
 Siker egy pillanatra elborzadt a látványtól, de mindjárt visszaemlékezett rá, hogy az erdő mélyén lakó bölcs öreg remete figyelmeztette, hogy ennek a találkozásnak meg kell történnie. Eszébe jutott az is, hogy van neki egy barátja, Bátorság. "Ő fog majd nekem segíteni"- gondolta. Azt tartotta a mondás, hogy Bátorság varázsolni is tud. Az Irigység elvarázsolásához különösképpen ért!
 Most azonban mást nem tehetett Siker, mint hogy egy úton haladt tovább Irigységgel egy darabig, míg végre valahára megérkezett Bátorság. Nosza, Siker hamar megértette, mi fán terem az a híres-neves varázslat! Bátorság megmutatta, hogy bizony Irigység nincs egyedül. Ott van vele, jobban mondva mögötte (ezért is nem lehetett látni, mert Irigység jó kövér ám!) Harag, amögött Szégyen és végül maga Félelem! 
 Nosza, Bátorság tudta is egyből, mit kell tennie. A húzódozó, bujkáló Félelmet bemutatta barátjának, Szeretetnek. Furcsa dolgok kezdtek történni. Siker csak ámult-bámult, nem hitt a szemének (még ő sem, pedig ő sok csodát látott már!)  
 És mit látott? Szeretet mintha eggyé vált volna Félelemmel... de nem is, inkább úgy tűnt, feloldódik benne. El is tűnt! Vele együtt eltűnt Szégyen és Harag is. Aztán új lények jelentek meg Siker szeme előtt. Ez volt először is az Öröm. Aztán megjelentek gyermekei: a Kreativitás, a Harmonikus Önmegvalósítás, az Örömteli együttműködés, az Egymás Segítése és még sokan mások, fantasztikus, ragyogó, életteli lények... 
 Siker nagyon boldog volt. Nem győzött örülni új barátainak.