Nagyon szép élményben volt részem Szászvároson. A kedves 91 éves Antal atya megfogta a kezemet és kivitt a kertbe egy virágzó cseresznyefához, és mosolyogva arra kért, hogy fényképezzem le ezt a fát. Kérdően néztem rá, ő pedig huncutul azt mondta, hogy lám, még 87 évesen sem fölösleges kimenni a piacra, gyümölcsfát vásárolni és elültetni, mert ugye milyen szép?

Néztem a kis fát és a szívem megtelt húsvéti örömmel. Antal atya keresztülment a kommunizmus minden rémségén, egyetlen ujját tudja csak mozgatni, és mégis a reményről beszél. Egészséges székely humorával megcsipkedi azt, amire ráfér egy kis kritika, de én tőle még siránkozást, nyafogást nem hallottam. Írja a verseit, ülteti a fákat, és mind egy megfontolt tűzhányó, ontja magából a reményt s a jókedvet mindenkire.

Antal atya nagyon szép a virágzó cseresznyefád! Nagyon szép, hogy 91 évesen te nekem nem a sebeidet, az aggodalmaidat, hanem az általad ültetett cseresznyefa virágait mutogatod, és felolvasol mellé őszinte, igaz verseidből. Persze, hogy te is tudsz a világunkat sújtó gazdasági krízisről, a gondokról, mely sok családot összetör. Tudom, hogy a korodtól, nehézségektől eldeformálódott lábaidon tett minden egyes lépésed fájdalommal jár, és akaratodnak nem engedelmeskedő ujjaiddal nehéz leütnöd írógéped billentyűit, megfogni az ásó nyelét, és mégis megteszed. Teszed, mert te az élet, a remény, a feltámadás papja vagy.

Címkék:  

Kategória: Művészet

Feltöltés ideje: 11 éve

Látta 68 ember.