Kedves Társaim!

Nagyon régóta foglalkoztat egy gondolat.

Munkám folyamán sok emberrel találkoztam, akik összefoglalva életük eseményeit végül így összegezték:

-Bizony, az én életem kész regény. Ez igaz is. Annyi minden történik velünk, amit érdemes lenne leírni. A gyermekeink még csak-csak ismerik az életünket, de valljuk be, az igazán lényeges dolgokról nagyon keveset tudnak, vagy talán nem is mondtunk el nekik mindent. Lehet, hogy nem volt rá idő. Lehet, hogy lelkünkben  valahol mélyen soha ki nem mondott szavak, érzések, gondolatok rejlenek, amelyeket ma még nem is mondanánk el?