A kompetencia arról szól, hogy valaki ért ahhoz, amit csinál.
Tehát tudja, mit csinál, (tapasztalat, tudás, ismeret, gyakorlat)
megvannak a fizikai-biológiai adottságai hozzá, (ereje, ügyessége, állóképessége, látása, hallása, türelme, stb.)
és meg is akarja csinálni, mert pl. szereti csinálni. (saját téma, rátalált és megtetszett neki, tudja, hogy igény van rá, jól tudja megcsinálni, megéri, vannak kapcsolatai, forrásai, információi, érti, élvezi, propagálja.)

Együtt: Ész, Erő, Akarat. (Hivatalosan: Ismeret, Készség, Attitűd.)

Az ÉSZ:
Agyunk úgy működik, mint egy számítógép. Van tároló és operatív memóriája. A PISA 2000 ez utóbbinál jelzett komoly problémákat. Nem képesek gyermekeink megtalálni az összefüggéseket, asszociálni, elvonatkoztatni, A tárolt ismeret csak önmagában nem sokat ér.

Az ismeret nagyon konkrét, személyes. Senki sem érthet mindenhez. Érdeklődni kell ahhoz, hogy valaki meg akarjon ismerni valamit. Erdekesnek, fontosnak, vonzónak, ígéretesnek kell tartania. Vannak örökölt hajlamok is, a szülők szeretett, jól végzett tevékenysége a gyermekben is előjön. Orvos, jogász, cipész, tanár, szinész, író dinasztiákról tudunk.
De Leonárdó, meghalt. Nincsenek már polihisztorok.

Az iskola legnagyobb problémája, hogy mindent tudókat akar képezni. Persze, ebben benne van a tanár tantárgy-szeretete is.

Aki tud valamit, nem biztos, hogy ért is hozzá. A betanított szalagnál dolgozó munkás, gépiesen ismételgeti azt a két-három mozdulatot, de fogalma sincs róla, miért kell úgy dolgoznia, mitől lesz jó, vagy rossz a munkája. A szószerinti tanuló, a magoló, ugyanilyen. Nem tudja az okot, és a célt sem. De sok tanár megköveteli a szószerinti szövegvisszaadást. Ebből nem lesz tudás!
A világ összes tudományának elsajátítása még kevésbé.
Az „ismeret” helyére tegyük az „információ” kifejezést!
A nagyon kifejező latin nyelv mutatja, hogy arról van szó, hogy belső formálódás történik. Ha semmi változtatást nem eredményez, akkor nem információ.

Ismerem a padtársamat, de semmit nem tudok róla. Nem tudom, miben tud segíteni nekem, azt sem, én mit tudnék neki átadni. A súgás lehet rossz, félrevezető is. Megint csak egyénekről van szó. A tanár célja, tölcsérrel a gyermekek fejébe tölteni az ismereteket. Egy 30 fős osztályban nem is nagyon tehet mást. Nem veheti észre, kinél, mikor akadt ki a figyelem, hol kellene megkérdezni, „Mit nem értesz?”

A tananyag alulról felfelé strukturált. Ismerjék meg az alapokat, hogy meg tudják oldani a bonyolultabb feladatokat! De a gyermek, nem tudja ezt. Az ismeret jön, de nincs kapcsolata az élettel. Különösen a gyermek saját kis világával. „Majd később megérti!” Nem érti meg. Aminek nem látja a helyét, azt legfeljebb csak eltárolja, bemagolja.

Példa: Egy kőbányai 4. osztályos kislánytól azt kérte a tanítónő, hogy sorolja fel, milyen országok vannak a határainkon. A kislány csak hallgatott. Mi a baj? „Nem tudom, mi az a határ.” Honnan is tudná? Még életében nem mozdult ki a városból!

Ahhoz, hogy a gyermek informálódjon, fel kell kelteni az érdeklődését.
„Úgy tanul a gyermek, ha kérdez!” mondja a régi vicc. Ha kap egy konkrét, átlátható, neki tetsző feladatot, visszakérdez az alapokra. Utánanéz. Keresse a legolcsóbb boltot! Hasonlítsa össze az árakat! Vásároljon! Számoljon! Készítse ki a pénzt! Nézze meg a számlát! Ha nem egyezik az előre kiszámolttal, beszélje meg a pénztárossal!
Mindjárt érdeklődni fog az összeadás, szorzás iránt!

Feltehet a tanár is kérdést. Okozhat hiányérzetet, úgy, hogy nem magyaráz el mindent. Kiprovokálhatja a kérdést.

Ha valaki „rosszalkodni” kezd az órán, zavarja az előadást, magyarázatot. Erre a szokásos reakció a figyelmeztetés, az intő. Pedig, csak elszakadt a fonal. Nem értett egy szót. Nem látja az összefüggést. Mert a tanár egyetemi szinten ismeri a szaktárgyát. Úgy is adja elő, mint egy akadémiai székfoglalót. Ugyanakkor, a gyermek, óránként más-más tudományba kell, belekóstoljon. Tudja, hogy a következő órán neki kell felelnie. Csak azon jár az esze. Minden tanterv logikusan felépített rendszer. Ha egy láncszem kiesik, - márpedig kiesik – már nem érthetőek a továbbiak. És előjön az unalom, a rosszalkodás, ami persze zavarja a tanárt.

Provokáció-példa: (korrepetálás)
- Hol tartotok?
- Trigonometria.
- Az miiiii?
- Hááát, tudod, ….
- Biztos vagy benne?
- Nézd meg a füzetedet!
- Nézd meg a könyvet!
Eredmény két jegy javítás félév alatt.

Az Erő bizonyos szintig, és néhány vonatkozásban, alakítható, fejleszthető. A legkézenfekvőbb példa erre, a testnevelés. De már a térlátás, a zenei hallás, a színalkalmazás, kézügyesség, tehát, főleg a készség tantárgyaknál nem nagyon lehet fejleszteni, ha nincs hajlama rá a gyermeknek. Az agyműködésünk is nagyon különböző lehet, és csak az a része fejleszthető, ami már létezik. Analizálás, szintetizálás, logika és memória.

Az Akarat mindennek az alapja. Aki akar valamit, megtalálja a módját, hogy ismerheti meg, mit tehet, hogy képes legyen megvalósítani. "Csak akarni kell!"

Ez sem osztálykategória. Ugyanakkor, a testi és a szellemi energiákat meg lehet osztani egy csoportban, amelynek tagjai ugyanazt AKARJÁK.
Az egyéni készségek jól behatárolhatóak, ahogy fent megfogalmazódott:

1. saját téma, rátalált és megtetszett neki:
Kreatív, csapongó ötletember. Ha egyszer megfogja a téma, képes a kidolgozására, megtervezésére is.

tudja, hogy igény van rá:
Ismeri a környezetében élőket, képes beleélni magát a helyzetükbe és tolmácsolni az igényeiket.

jól tudja megcsinálni:
Állandóan fúr-farag, tevékenykedik. Igazi ezermester.

megéri:
Precíz, szereti átlátni a feladatot, kalkulál.

vannak kapcsolatai, forrásai, információi:
Kiváló kapcsolatteremtő, jó emberismerő. Információkat akár másoktól, akár a könyvtárban, vagy az interneten keres, - ha izgatja a téma.

érti, élvezi, propagálja:
Igazából, nem ért semmihez, de kíváncsi, rámenős. A különböző információkból nála áll össze a teljes kép. Olykor provokatív kérdéseket tesz fel, hogy aktivizálja a többieket. Legjobban ö tudja megfogalmazni, kommunikálni a közös munka eredményét.

Természetesen minden osztályban van legalább egy magányos farkas, aki, ha egyáltalán hajlandó résztvenni egy akcióban, azt csak egyedül vállalja. Nincs is ezzel semmi baj, próbálja ki magát, és majd kiderül, mihez van készsége, és mihez nincs.

Véleményem szerint, az első négy osztály feladata az lenne, hogy kiderüljön, ki miben kompetens.

A játék, a tanulás során megfigyelhető, ki mit hozott otthonról, milyen testi-szellemi erősségei - gyengeségei vannak, és mit szeret, akar felvállalni.

Az első években még a szülők is hajlandóak információt adni és kérni a gyermekkel kapcsolatban.
Érdemes jó kérdés-listákat összeállítani nekik, akár személyenként is. Az órákon végzett munka szüli a kérdéseket. A tapasztalatokat egy személyi lapon strigulázva lehet rögzíteni.

A fenti "osztályozás" az kívánja demonstrálni, hogy az egyes emberek – gyermekek kompetenciája, vagy inkompetenciája nem nagyon sorolható be a tanítás - oktatás körébe. Szükséges, de külön választandó a kompetencia-alapú neveléstől.

Az osztályozó konferencián kiderül, hogy valamiben minden gyermek kiváló. A tehetséggondozásnak ebből kellene kiindulnia.
Többnyire külön feladatok, versenyekre felkészítés helyett a legnehezebbet kéne választani nekik, a gyengébbek felkészítését. Ha egymásnak tudnak segíteni, az lenne a legjobb! A gyermek igazán, a másik gyermek magyarázatát érti meg. Egy nyelven beszélnek, de érzékletesen. Képesek visszakérdezni, ami a tanárnál „ciki”.

A pedagógus = gyermekkísérő! (görög)
Átsegít a nehézségeken, de nem oktat. Nem tart szónoki előadásokat, mert biztos, hogy az osztály legalább fele elveszti a fonalat.

A 3. évezred elején, a Bolognai Nyilatkozat után a PHARE Program jelezte, hogy képzeli el a kompetencia-alapú nevelést.
A 3 legszegényebb régió részére írt ki pályázatot, a diákvállalkozás tanítására, terjesztésére. Ennek nagyon komoly anyagi – gazdasági alapja volt, van. Semmi esély nincs arra, hogy Borsodba, Csongrádba, a Nyírségbe egy komolyabb befektető betegye a lábát! Következtetésképpen, már a gyermekkorban önállóságra, öntevékenységre kell szoktatni, nevelni az ott életben maradni akarókat.

A vállalkozás nagyon sok kompetenciát igényel

Az inkompetencia a fentiek közül (Ész, Erő, Akarat) már egynek a hiánya esetén fellép.
A kompetens embereket kiemelik, ”magasabb” beosztásba. Cseppet sem biztos, hogy abban a helyzetben is kompetens lesz. Nem csak a munkahelyeken, az élet minden területén igaz ez. A gyermek lehet kitűnő számtanból, de a líra „nem jön be” neki. Lehet kompetens az iskolában a tanulásban, de barátai nincsenek.
A párkapcsolatokban lehet kompetens valaki, de a gyermeknevelésben már elképzelhető (tapasztalható) az inkompetencia.
A tanár lehet jó előadó, fegyelmező, értékelő, kreatív, magyarázó, gyermekszerető, és lehet inkompetens is valamelyikben. Ha előléptetik osztályfőnökké, vagy vezető tanár lesz, esetleg igazgató, egyetemi tanár, vagy szakfelügyelő, annyira megváltozik a feladatköre, hogy szinte biztos, valamelyik szinten inkompetenssé válik.
A politikus jó szónokként kezdi, majd be kell illeszkednie a frakciófegyelembe, esetleg hivatalvezetéssel bízzák meg.
A fizikai munkás az erejével, a betanított az anyaggal, a szakmunkás az eszközökkel is, a művezető az emberekkel, a technikus a szervezéssel, az üzemvezető a kibocsátással, az igazgató a piaccal, a vezérigazgató a politikával dolgozik.

Mindenki maga érzi, hol, miben volt jó, és mikor rontotta el az életét valami más felvállalásával. Senki sem kivétel. Ha valahol jó volt, előbb-utóbb odakerül, ahol már rossz.

És, ami a legborzasztóbb, Lawrence Peter szerint: „Idővel minden posztot olyan alkalmazott tölt be, aki feladatainak végrehajtására inkompetens.” És, ha már nem kompetens, nem emelik tovább, tehát nyugdíjáig, vagy élete végéig ott marad, ahol inkompetens.

A magyar pedagógus társadalom kb. 130 ezer fő. Hányan mondhatják el, hogy éppen a helyükön vannak? (Csak a fürdőszobában, a tükör előtt egyedül!)

Mégis, hogyan lehet összehozni a tanítást, a kompetencia-alapú neveléssel?

Mindenekelőtt, fel kell ismernünk a korlátainkat:

• Miben kompetens a tanár, és miben inkompetens? Ezt a vizsgálatot kinek-kinek, magának kéne elvégeznie. A tapasztalat azt mutatja, hogy az alsó tagozatos tanítók sokkal inkább szót értenek a gyermekekkel, mint a felsős tanárok.
• Tudomásul kell venni, hogy nem lesznek diákjaink mindent tudóak. Az osztályozó értekezleten viszont kiderül a szorgalmi jegyek vitájában, melyik tantárgynál igyekvő a gyermek. Ez jelzi érdeklődését, irányultságát is.
• A NAT, a keret-, helyi tanterv az egész osztályra kötelező. Ezt – egyelőre – tudomásul kell vennünk. A különböző készségekkel rendelkező gyermekek csoportjai megoldhatják az egymástól tanulás problémáját, ha mindenki olyan csoportba jelentkezik, amelynek témája tetszik neki. Fokozatosan más és más csoportokban derül ki, hogy a fenti 6 (7) készség közül ki melyikben jeleskedik. A csoport-témákat – figyelembe véve a tantervet – a gyermekek javasolják, de a pedagógus el tudja bírálni, hogy melyik téma ad információt az aznapi feladathoz. Ajánlásával képes orientálni a témák kiválasztását. A csoportok kialakulásának viszont önkéntességi alapon kell lebonyolódniuk.
• Az említett készségek mindegyike szükséges a csoportban. Ugyanakkor, egy precíz gyermek képes nagyot alkotni egy szavalóverseny megtervezésénél, egy empatikus, a vers kiválasztásánál. Némi átmeneti időszak után, már a csoportok fogják maguk közé hívni a hiányzó készségekkel rendelkezőket. Valamilyen szempontból, (Ész, Erő, Akarat) biztos lehet vonzó mindenkinek valamelyik témacsoport.
• A csoport közösen alkot. Igénylik a tagok a többiek információját, ötletét. Nem „ciki” egymástól kérdezni, hiszen egyrészt szintén gyermekek, másrészt, valamilyen szempontból szakértők. Az értékelés is csak közös lehet. Mivel egy osztályban akár 4-5 csoport is alakulhat párhuzamosan, célszerű, hogy a csoport – beszámolókat a többi csoport is értékelje, ne csak a tanár.
• A tanár ugyancsak kérdezhet. Nem feleltetés – jelleggel, hanem, hogy jobban ráirányítsa a figyelmet a kapcsolatra az aznapi tananyag és a csoport témája között.
• A csoporttagok egyéni érdemjegyeit célszerű a tagoknak eldönteniük. Ha például a tanár és a többi csoport a teljesítményt hármasra értékelte, a 6 fős csoport 6*3=18 pontot oszthat szét a részvétel arányában.
• Az alapismeretek oktatását indirekt módon kellene megvalósítani. Komplex témából induljanak ki, és a részletekbe merüléskor adódjanak alapismereti hiányérzetek, kérdések. Ha például a feladat egy lakóház közös megtervezése, óhatatlanul felmerülnek kérdések a vonalvastagsággal, a metszetekkel, a méretek feltüntetésével kapcsolatban. Akkor kérdésre, el lehet magyarázni az alapokat. A kérdések kiterjedhetnek egyéb tantárgy – területekre is. A példánál maradva, a falvastagság, a födémelemek szilárdsága, a kert megtervezése fizikai, biológiai kérdésekre is kiterjedhet.
• Ebben az iskolai rendszerben, a régi mondás, „Csöngetés után becsukom az ajtót, és azt csinálok, amit akarok!” nem nagyon tud érvényesülni. Az osztályban tanító kollégákkal kialakulhat egy újszerű kapcsolat. A szakkérdésekre fel lehet készülni, már a csoport-témák megfogalmazása után. A fizika-biológia tanár betervezheti, mikor kell válaszolnia a rajzórán felmerülő kérdésekre.
• A kompetencia az adott témakörben 3 kérdésben igényel tájékozottságot: Hogyan alakult ki a jelenség?, Mi a jelenleg helyzet? Milyen irányba kell továbblépni? Ok – Okozat – Cél. Ezzel lesznek érthetőek a feladatok, így szűnik meg a „percemberke” – állapot.
• A napköziben szintén kellene némi változtatás: Érdemes mindenkivel felíratni a táblára, milyen kérdése van a házi feladattal, a friss témával kapcsolatban. Amikor mindenkinek fent van egy – egy kérdése, mindenki írja mellé a saját nevét, jelezve, hogy vállalja az elmagyarázást. Ezután párok alakulnak ki, ahol 5 perc alatt tisztázzák a kérdést. A következő 5 percben az a gyermek magyaráz, aki az előbb kapott segítséget. Így mindenki ad és kap segítséget, nincsenek alárendelt szerepek.
Kétségtelen tény, hogy elmaradnak az akadémikus előadások, az izzadó – dadogó felelők. De a gyermekek tanulnak a csoportban, a többi csoport beszámolójából, és a tanárnak feltett kérdésekből is.

És élvezik az órát! És előbb – utóbb a tanárok is élvezni fogják!

József Róbert
2008. október 5.