Éjszakai vers



Az asztalon fehér papír.

Éjszaka van. Éjfélre jár,

Sápadtan dereng a lámpa-pír,

S a kis fehér lap versre vár.



Álmatlan éj ez is a sok közül

Lassan múló órák és percek

Egy vagyok én is a sok közül

Kinek tolla a szúval együtt perceg.



Meghitt álmos csöndje éjszakámnak

(zsarátnok fényű méla hangulat )

Gondolataim fel alá cikáznak

S követnek régen elmúlt hangokat.





Melódiákat, bűvös rímeket,

Tó befagyott jegén korcsolyák surranását,

Elsuttogott szelíd szerelmeket,

Volt naplementék bíborló varázsát,



És hosszú-hosszú csöndes éjszakákat

El-eltöprengve, míg száll a néma füst

Parázsló cigarettán. Ifjúi vágyat

Mely feneketlen volt, akár az üst



Hajamban őszen csillannak már a szálak

Tompán villannak föl a régi képek

Mégis szeretem még az éjszakákat,
Hogy múltamba vissza-visszanézzek.

Címkék: A szeretett jelképe!  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 17 éve

Látta 185 ember.