Ingmar Villqist: Helver éjszakája (Bakelit Multi Art Center)

Előadások: 2013. január 26., 2013. február 12. 20.00, 2013. február 19. 20.00.

Egy nő és egy férfi különös kapcsolata, rendhagyó éjszakája. Milyen múltbéli titkokra derül fény azon a bizonyos éjszakán? Képes-e a legyőzni a szeretet és az egymásrautaltság a fogyatékosságot, a bűntudatot? És képes-e az ember szeretetből, féltésből akár ölni is, ha leszáll az éj?
Ingmar Villqist Helver éjszakája című kortárs lengyel drámájának a Bakelit Multi Art Center adott helyet. Az, ami a Nyugat-Európai és New York-i mintára berendezett gyárszínház színpadán történik nő és férfi között, azt feldolgozni egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amennyire gondoltam azt akkor, amikor elhelyezkedtem a nézőtér kényelmes székében.

Mentálisan visszamaradott fiú és egy kiszolgáltatott nő (nevelőanya) vívódása, alá-fölérendeltségi viszonya játszódik a színpadon. Nem csupán egymással, hanem egy ismeretlen ország polgárháborús forrongásával is szembe kell nézniük. Az események egy szegényes konyhában zajlanak, ahová az erőszak, a lelkesedés, a rettegés, a zajok arányosan elosztva fészkelik be magukat. Kétszereplős darab, s ennélfogva intenzív színészi jelenlétet igényel Vándor Éva, Jászai Mari-díjas színésznőtől és a József Attila Színházban is játszó Fila Balázstól.

A nyomokban Charlie Gordon jegyeit hordozó Helver és nevelőanyja két egymáshoz tartozó, elszakíthatatlan szeretetközösségben létező, sebezhető ember. A zavarodottság, a feszültség már a darab elején érezhető a színpadon. A két szereplő elbeszél egymás mellett. Helver a katonasággal kapcsolatos rögeszméjét hajtogatja, míg a nő az étkezést forszírozza. Helver katonai kiképzést rendez a kicsiny konyhában, a nő pedig némi félelemmel, rettegéssel, ugyanakkor szeretettel száll be Helver infantilis játszmájába vállalva az ezzel járó alárendeltséget.  A nő rövidesen elveszíti engedelmességét és türelmét, amikor a múlt sebei feltépődnek benne egy esküvői fényképeket tartalmazó doboz eltűnése miatt.  Most ő üvölt, most ő kerekedik Helver fölé. A megnyilatkozások arányosan váltakoznak: míg a katonai kiképzési játszmában Helver beszélt többet, most a nő következik. A darab végén végül megszűnik az alá-fölérendeltségi viszony, mindketten a lelki pokol padlójára kerülnek, két sérült lélek, két élő halott ül egymás mellett a padlón.

A Szitás Bernadett által választott díszlet kiválóan passzol a nyomasztó hangulathoz, a pasztell és fekete színek párosítása pedig kifejezetten fokozza azt. Minden kellék (pohár, gyógyszeres üvegcsék, rádió, ablak) kiemelkedő funkcióval bír. Vándor Éva arcáról hiányzik a smink. Kitűnő rendezői fogás ez Szitás Barbara részéről, hiszen így válik még hitelesebbé a megtépázott idegrendszerű, bűntudattól meggyötört nő szerepének megformálása. A hang- és fényeffekt Besenyei Zsuzsa érdeme. A halk monológoknál és párbeszédeknél a színpadi háttér elsötétül,  fény csupán a főszereplőkre vetül. A fény akkor világítja meg a teljes színpadot, amikor feszültség keletkezik, amikor a szereplők egymással való vergődése, nyomasztó játszmája újrakezdődik.

A katarzis nem maradt el. Magával ragadott a fogyatékkal élőkről, kapcsolatokról, áldozatról, elfogadásról és szeretetről szóló darab. Na és azért a gyárszínháznak is létezik egy különleges, belvárosi színházakhoz nem hasonlítható varázsa. Mindenképpen érdemes megélni ezt a varázst. Szívből ajánlom minden kortárs színházi előadást kedvelőnek ezt a lengyel drámaíró művén alapuló, Kiss Manyi Társulat által játszott darabot.