Előszó

Amikor el kezdtem írni a könyvet, az volt tőlem a legtávolabb, hogy tudjam, mi lesz a címe. Ezért nagyon sokáig úgy futott a számítógépemen, mint DOKUMENT1. Tisztában voltam magával az egész történettel.  Felvázolódott bennem az események menete, az a szál, amire az egészet fel szándékoztam fűzni. De a címről semmi elképzelésem nem volt. Pedig állandóan motoszkált bennem a kérdés, és mi legyen a címe?
Aztán véletlenül az egyik közösségi oldalon találkoztam a Numerológia-val  / magyar közismert szóhasználata a Számmisztika./
Az 1-ről a lényeget tekintve azt írja, hogy értelmezve jelent mindent, és egyben a semmit.
A sok, a végtelen sok az  egyben, az egységben,  maga a mindenség. S mi más ez, ha nem az Isten. Hiszen benne van minden, és az ember számára mégis megfoghatatlan, úgy tűnik mint a semmi. Az ember gyarló lényként, bár magában hordozza az istenit, az isteni szikrát, - ne feledjük Isten a saját képmására alkotta – csak azt tudja igazán megérteni, megismerni, ami megfogható, megtapasztalható.  Ezért felfoghatatlan a számára az Isten, mert nem megfogható, és csak ritkán megtapasztalható. Ezért zárja le a vallás ezt a kérdést az ember számára egyszerű módon, hogy Istent hinni kell, nem megmagyarázni, megérteni. Nehéz, mit nehéz? Lehetetlen megmagyarázni, hogy ami úgy tűnik, hogy nincs is, az maga mégis  a minden, az Isten. Így az egy  önmagában , mindentől elvonatkoztatva, olyan mintha nem lenne, mintha semmi lenne. Mégis az egy maga a minden.
Az egy azonban számunkra megfoghatatlansága miatt, és mindent magába – egységbe
foglalása miatt mégis a minden, az isteni végtelen. Ebben az egységben benne lenni, olyan védelmet jelent, mint a magzatnak az anyaméhben. Mert az egy, a mindenható Isten egysége foglalja magába az emberi lényeget meghatározó szeretetet. Az ide, az Istenhez való tartozás, ha a szeretet ezer selyemszálával befonja az életünket, akkor olyan védelmet ad már itt a földön is, ami megóv a legnagyobb bajban is a kétségbeeséstől, és mindig kiutat mutat. Helyrehozza a már elveszettnek tűnőt is. A szeretet mely az Istenben végtelen, és áramlik szerte a világra, és amit Jézus Krisztus élete, és minden tanítása, mint a legfontosabbat emelt ki minden emberi tulajdonságok közül. Igen a szeretet az ami az emberben az isteni szikra. Az a tulajdonság, ami leginkább Istenhez kapcsolja az embert.

Minden ember mártózzon meg ebben az érzésben, és tetteiben mutassa meg magából az istenit, a testvéri, a felebaráti szeretetet. Akkor majd  a szeretet milliárdnyi szállal kapcsolja Istenhez az emberiséget, a világot, és akkor lesz végső a győzelem a gonoszság felett.

A szeretet szála mely Istenhez köt egy vékony szál, de általad millió szállal kapcsolódhat sok - sok emberhez,  a szereteted által, amit emberi példáddal, az életeddel mutatsz.

A szeretetet nem szavaiddal tetteiddel kell tolmácsolni.