Kis türelmet...
Boldog lelkek tánca /részlet /
Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot.
Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő,
hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok mar nem
tudnak felülről segíteni.
Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a
tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok
kisgyereknél fedezhetők fel angyali intelligenciák. Ilyesmi máskor is
előfordult, de soha ilyen tömegesen. Nem könnyű ezt a különbséget
észrevenni, mert a picik négy - öt éves korukig mindig is hordoztak
magukon angyalarcot és lényükben angyaltermészetet. De itt valami
másról van szó. Egy magasabb szellemiség jelenlétéről. Nem tudom, így
van-e, és azt sem, hogy egy ilyen lélektelen, elgépiesedett
pokol-közegben, mint a mienk, nem vesztik-e el később angyal
természetűket, s szárnyatlanul nem fulladnak-e bele abba a mocsárba,
melynek megtisztítására vállalkoztak szegények.
Nem tudom. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk
élnek, álruhában. Nem tudod, ki a gyereked, barátod, vagy az idegen,
akivel éppen összehozott a sorsod. Lehet, hogy angyal.Sok angyal van
közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában
odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Ő sem tudja,
hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. A bármilyen
sötét és mélyre süllyedt gengszter világban élünk, Ő úgy érzi, hogy
mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad. Mindenki lop, neki nem
lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, Ő nem lehet az. Mindenki
gátlástalanul hazudik, Ő elpirul. Nem engedi hazudni a származása.
Össze akarja tartani, ami széthullana. Egyszerű, romlatlan lelkületű
emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre
mondjuk, hogy rendes emberek. ,,Nem idevalók" Emlékeznek még egy
erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal, a vérükbe
van írva. Ahonnan egy álruhás angyalt tévedhetetlenül fel tudsz
ismerni, az nem a jósága, nem a bölcsessége, nem is a csodatévő
hatalma. Ilyesmikkel, bár ritka tulajdonságok, egy kezdő angyal, sőt,
néha egy ember is rendelkezhet. Az igazi angyalt a kedélyéről lehet
megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű.
Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig,
amikor ráragyog a nap, amikor repülőgépe a sötét viharfelhők fölé
emelkedik, oda, ahol mindig fényesség van, kék-ezüst tündöklés. Az
életet sokan iskolához hasonlítják, ahol tanulni kell, üzemhez, ahol
dolgozni kell, néha börtönhöz, ahol az ember bűnhődik. Az angyal
mindezeken túl van. Túl van a hittanórákon, a filozófiákon; most már
látja, hogy az Élet nem egyéb, mint játék. Úgy él, ahogy a madár fürdik
a tócsában, vagy a hal fickándozik, önfeledten kiugrik a vízből, nem
azért mert éhes, hanem ,,csak úgy". Mint amikor az ember táncra perdül,
nem azért, mert valaki felkéri, hanem mert nem bír magával. Kedve van
hozzá. Jókedve. Ezért a kedv szóért hívjuk is a csodálatos
anyanyelvünkön kedvesemnek azt, akit nagyon szeretünk. És ha valakinek
a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömet okozol neki. Kedvesség
nélkül nem tudok elképzelni szeretetet. Csak itt, ebben a végső
tudatállapotban ébredünk rá arra, hogy minden bajnak, őrületnek
mélységes oka van a teremtésben. Ez égetett ki belőlünk mindent, ami
nem volt tiszta kedély és zavartalan boldogság. A mennyország ,,zenés -
táncos" hely. Ahogy az egész kozmosz is az. Mindig mindenhol zene szól.
Sőt, zenéből van szőve az egész Mindenség; rezgésből, hullámból, erők
és részecskék szédült táncából - csak ezt eddig nem hallottuk. Nem volt
fülünk hozzá. Az angyalok itt már akaratlanul énekelnek. Az ember is
ezt teszi amikor vidám. Észrevétlenül fütyül ha olyasmit csinál, amit
szeret. A jókedv dalol benne. Tudod, miért fütyülünk, dalolunk? Mert
azt érezzük: halhatatlanok vagyunk. Ez nem tudatosul bennük. Nem is
gondolunk rá. Csak megérint bennünket az öröklét mámora. Az, hogy
fenemód jó lenni! - hogy a világ nem keserves melóból, hanem örömteli
játékból állt elő. Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen ,,jó
lenni" állapota. Átsuhant már benned ez az élmény? Ez a ,,de jó lenni"?
Biztos vagyok benne. Ebből értheted meg milyen egy angyalnak.
-Müller Péter: Boldog lelkek tánca-
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!