Minden nyár után, mikor már nincs levél a fán,
Avar, füst vagy hópehely száll nedves éjszakán.
Párás háztetők között egy fénycsík villan át,
Emlékektől megszédülve állok csak tovább.

Minden régi vágy erővel támad ránk,
Könnyek között eszembe jut a tengerparti nyár.

Kék tenger, felhő, most sétálsz velem,
Kis kocsmák zajában suttogsz nekem.
Lassan a kezed az arcomhoz ér,
Sirályok sírnak, mint én.

Egy autó jön felém, lámpáit eső mossa le,
Két kezemmel intek én, de senki nem felel.
Az út szélén, a fák ölén, mint riadt óriás,
A szél kavarja múltamat, egy lassú villanás.

Miért múlt így szerelmünk ünnepe,
Elhibáztuk életünket, talán örökre!

Kék tenger, felhő, most sétálsz velem,
Kis kocsmák zajában suttogsz nekem.
Lassan a kezed az arcomhoz ér,
Sirályok sírnak, mint én.

Miért múlt így szerelmünk ünnepe,
Elhibáztuk életünket, talán örökre!


Kék tenger, felhő, most sétálsz velem,
Kis kocsmák zajában suttogsz nekem.
Lassan a kezed az arcomhoz ér,
Sirályok sírnak, mint én.

Kék tenger, felhő, most sétálsz velem,
Kis kocsmák zajában suttogsz nekem.
Lassan a kezed az arcomhoz ér,
Sirályok sírnak, mint én...
Sirályok sírnak, mint én.

Címkék:  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 13 éve

Látta 76 ember.