Szombaton Nagyszalontára mentünk, amint azt már tudhatjátok. Megegyezés szerint, 13:00-ra (1órára) mentünk fel a parókiára, hogy próbáljuk.

13:30 kor (fél kettőkor) indultunk el Nagyszalontára.

15:30 felé érkeztünk meg.

16:00-kor kezdődött az Istentisztelet, amit Mike Pál (a tiszi) tartott

Az Imahét témája a "Bizonyságtétel", s ezen belül a tiszi az ApCsel 3: 1-10-ből s a Lk 24, 36-40 ből olvasta az igét.

 "Isten hiánya eltorzít bennünket!"

Feladatom van (Feladatunk van) és mégpedig az, hogy segítenem kell, segítenünk kell a tévelygőkön. S kaptunk egy pár gyakorlati tanácsot arra, hogy hogyan segíthetünk azoknak a mellettünk lévőknek, hogy meggyógyuljanak. "Mit tehetek, hogy az ékes kapu sánta koldusai meggyógyuljanak??"

1.Tarts jó irányba, hogy másokat is jó irányba vezérelhess

      " A megtérés nem jelent egyebet, mint a tudatunk, a látásunk s a céljaink megváltoztatása"

2. Együtt kell járnunk!

Közösségben kell lennem másokkal, szeretetben. A szeretetközösség ne csak szó legyen, hanem igazi valóság (egymást segítve és támogatva)

3.Észre kell venni a másikat!

Gondolkozz el azon, hogy vajon miért nincsenek ott a családtagjaid vagy a legjobb barátaid a templomban veled?!

Vajon nem azért, mert nem figyeltél rá, nem láttad a szívét, a vágyódását, vagy a fájdalmát a szemében?

4.Nem elég csak észrevenni a másikat, hanem jól is kell látni őt!

Meglátni az emberben, hogy Isten hova juttatja őt, általam.

5.Jó megoldást, a legjobb megoldást kell adni!

Nem a könnyebb megoldást kell választani, hanem a helyes megoldást!!!

   "Igazán gyógyítani csak lélekkel és szeretettel lehet."

Én, akarok-e jól gyógyítani? Te akarsz-e jól gyógyítani? Vagy egyáltalán akarok-e, akarsz-e gyógyító lenni? Akarsz-e Jézus "aszisztense" lenni???

   "Légy te is gyógyító erő a Mester kezében!

                                                                          ÁMEN!

Ezt követően mi szolgáltunk néhány énekkel és verssel.

Azt tettünk meg, "ami tőlünk telt".

Reméljük, hogy némi vágyat ébresztettünk, és reményt az emberek szívében.

Majd pedig megvendégeltek bennünket (vacsoráztunk) s beszélgettünk.

Ezek után hazaindultunk...

                                     Írta: Csokmai Hajnalka