A leendő főnök előszobájában még folyékonyan fújjuk a mondandónkat, odabent viszont elszorul a torkunk. Elhatározzuk, hogy nem jövünk zavarba, hogy majd a legjobb oldalunkról mutatkozunk be, természetesen fogunk viselkedni és higgadtan beszélünk...
Állásinterjú: Küzdd le a lámpalázat!
A leendő főnök előszobájában még folyékonyan fújjuk a mondandónkat, odabent viszont elszorul a torkunk. Elhatározzuk, hogy nem jövünk zavarba, hogy majd a legjobb oldalunkról mutatkozunk be, természetesen fogunk viselkedni és higgadtan beszélünk. Ám e helyett mi következik? Elakad a szavunk, dadogunk, szívünk veszettül dobog, táncolnak az idegeink. Elpirulunk, verítékezünk, kezünk remeg, gyomrunk görcsbe rándul. Nem kell a táska vagy a zsebek mélyén nyugtató után kutatni! Semmi szükség nincs csillapítóra, hiszen mindez természetes állapot. A fontos eseményre készülődve napok óta nem alszunk, nem eszünk rendesen, egyre erősebb lámpalázzal küzdünk. Nem idegeskedni kell, hanem felkészülni! Az állásinterjú rendkívüli esemény a számunkra. Ez a felismerés kínálja az első trükköt: gyakorolni kell. Tessék eljátszani az egészet, sokszor, elejétől a végéig! Próbát tartani, ahogy a színészek. Gondos mérlegeléssel válasszuk ki a megfelelő ruhát. Nem fontos, hogy a legújabb legyen, sőt jobb, ha megszoktuk, ha már tudunk benne járni, leülni. Ne szorítson, ne térjen el a megszokott viseletünktől. Ha fodrászhoz is megyünk, a frizuránk se nagyon térjen el a mindennapitól. Írjuk meg a „forgatókönyvet”, akár csak fejben, akár néhány szóval lefirkantva - aztán képzeletben játsszuk le az egészet többször is egymás után-attól kezdve, hogy belépünk a helyiségbe. Próbáljunk beszélni is. Ne magunkban: fennhangon és ne halkan, de ne is harsogóan. Érthetően, természetesen. Ha előszörre nem sikerül, ismételjük addig, amíg nem reszket a hangunk. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen magasabb a szokottnál, és ne hadarjunk. Persze nemcsak a beszéd módja fontos: hiába küzdjük le a lámpalázat, ha a tárgyi tudás hiányzik, nem érünk el semmit. Ne feledjük azt sem: fáradtan mindenki lámalázasabb, mint kipihenten. Az interjú előtt ne együnk nehéz ételeket, de ne is korogjon a gyomrunk. Ne erőltessük az evést, de legyen nálunk egy kis keksz, pár szem szőlőcukor vagy csokoládé, azt fogyasszuk, ha még is megéhezünk. Aki nyilvánosság elé lép, kockázatot vállal: vagy lesz sikere, vagy nem. Erre számítani kell, felmérni a lehetőségeket. Készüljünk fel arra is, hogy esetleg belezavarodunk, és találjuk ki előre, miként vágjuk ki magunkat ebből a helyzetből.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Mit kérdezzünk az állásinterjún?